Pécsett telepedett le a nemzetközileg elismert rendezőnő

– Az elmúlt hónapokban számtalanszor futottunk össze pécsi kulturális eseményeken. Netán a városunkba költözött? 

– Már bő egy évtizede költöztem Pécsre. A lányom itt ment férjhez, majd amikor megtudtam, hogy jönnek az unokák, egy percig sem haboztam, és már csomagoltam is, hogy minél közelebb lehessek hozzájuk. Az elmúlt években emiatt kicsit háttérbe szorítottam az alkotó tevékenységet, és főleg a családdal és az unokákkal foglalkoztam. Idén ősszel azonban a legkisebb gyerkőc is elment az óvodába, így újra lett időm. Pécs egyébként mindig is kedves volt a szívemnek, hiszen már a legelső POSZT-on is itt voltam. 

– Lassan harminc éve olvasom „Tantuszaim” címmel frappáns, rövid írásait az Élet- és Irodalomban. Honnan jött az ötlet, hogy kipróbálja magát egy hosszabb lélegzetvételű szépirodalmi mű megírásában? 

– Napközben az unokákkal játszva rengeteg emlék merült fel bennem saját gyerekkoromból, majd este, mikor elaludtak, elkezdtem ezeket lejegyzetelni. Mivel 1956-ban voltam óvodás, így nem csak azóta elhunyt szüleimnek, nagyszüleimnek állít emléket ez a könyv, de emellett elmeséli a forradalom eseményeit egy óvodás kislány szemüvegén keresztül is.

– Rendezőként láthatjuk még? 

– Filmrendezést már nem valószínű, hogy vállalok, de persze nem lehet ezt így egyértelműen kijelenteni. Ezzel szemben a színházzal kapcsolatban még rengeteg tervem van. A nagymamaságból a közeljövőben egy budapesti rendezéssel fogok visszatérni. Az RS9 Színházban Toprongyozó címmel júniusban mutatunk majd be egy új darabot, az előkészületek jelenleg már a szereplőválogatásnál tartanak. Főszereplőnek pécsi színésznőt, Molnár Zsuzsannát kértem fel. 

– Nem gondolt arra, hogy pécsi színházban is rendezhetne? 

– Konkrét terveink voltak ezzel kapcsolatban Balikó Tamással néhány éve. Az 1990-es években az Arizona Színházban játszott „Álompalinta” mese-musicalt szerettük volna Karácsonykor bemutatni a pécsi közönségnek, ám Tamás halála olyannyira megviselt, hogy akkor inkább letettem erről. 

– Milyen további tervei vannak még a jövőre nézve? 

– Ha már az imént említette az írásaimat az Élet- és Irodalomban, nemrégiben elkezdtem ezeket átfésülgetni és elképzelhető, hogy összeválogatok a későbbiekben belőlük egy novelláskötetnyit. Emellett az szerepel még a terveim között, hogy könyvet írok Vas Éváról és Gábor Miklósról, akikhez negyvenéves feledhetetlen barátság és szoros munkakapcsolat fűzött. 

Gazdag életút

Felvidéki Judit 1975-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1976-tól az MTV drámai osztályának rendezője, 1986-tól vezető rendezője, 1991-től főrendezője volt a Magyar Televíziónak. Pályafutása alatt 30 egész estés filmet és tucatnyi színházi darabot rendezett. 1990-ben Csehországban két rangos elismerést nyert el, a Karel Čapek-díj után az Arany Prága-díjat is neki ítélte a zsűri. A Veszprémi Tévéfesztiválon elnyert számos elismerés után 1993-ban Balázs Béla-díjjal ismerték el rendezői életművét. 1997-ben a Monte Carlo-i Nemzetközi Filmfesztiválon kapta utolsó filmes elismerését. 1994 és 97 között a népszerű Família Kft. sorozatot rendezője volt.