A baranyai származású püspök sokat tett az erdélyi magyarságért

A nemesi családból származó püspök 1864-ben született, s Budapesten hunyt el 1940. március 18-án. Kiemelkedő egyházi személy volt, akinek életútja Baranyában indult.

 
A püspök emlékére Mátyás Imre magyarszéki plébános mutatott be szentmisét, beszédet Hóbár Csaba abaligeti lelkipásztori munkatárs, a megemlékezés szervezője tartott.

 
– Míg Erdélyben nagy köztiszteletnek örvend Majláth, itthon kevésbé ismert. Szeretnénk közelebb hozni a helyiekhez. Fontos, hogy tisztában legyünk értékeinkkel, lássuk, van kire büszkének lennünk, vannak előttünk hiteles, helyi példaképek – fogalmazott Hóbár.

 
Elmondta, Majláth Gusztáv már gyermekként nyitott, érdeklődő fiú volt. A pécsi ciszterci gimnáziumban tett érettségi után apja papnak szánta, ám ő nem érezte magát felkészülve erre, így Strassburgba ment jogot tanulni. Egy éjjel álmában meglátta édesapja halálát, aki gyilkosság áldozatává vált. A jogi pályát elhagyva mégis teológiát kezdett tanulni, 1887-ben pappá szentelték. Később az erdélyi egyházmegye élére került püspökként, ahol a hívekért élő, egyházát szolgáló férfiként élt.

– Szent József ünnepén emlékezünk Majláthra, összeköti őket Istennek adott életük, férfiasságuk, atyaságuk. A másokért való cselekvés ad ugyanis értelmet egy férfi életének, akinek lételeme az értelmes munka, hogy legyen kiért, miért dolgozni és teremteni – fogalmazott Hóbár Csaba.

 
Majláth figyelmet szentelt az oktatásnak és a szegényeknek, magánvagyonából tanulmányi segélyeket osztott. A plébániákat látogatta, személyes kapcsolatokat ápolt, lelkigyakorlatokat szervezett. Ő szentelte pappá Márton Áront.

 
Küzdelmet vívott a román hatóságokkal a magyar iskolákért és nyelvhasználatért. Veszélyesnek ítélték, szabadságát is korlátozták, később házi őrizetét feloldották. A bukaresti érsekkel és a csanádi püspökkel együtt tiltakoztak a Szentszéknél a román kormány a magyarságot a bukaresti egyházmegyébe beolvasztani kívánó törekvéseivel szemben. 1927-ben az egyházmegyét újjáalapították Gyulafehérvári egyházmegye néven, megmenekültek az összeolvadástól.

 
A bakócai megemlékezés a helyiek aktív részvételével zajlott, a szentmise után a helyi asszonyok által készített ebéddel vendégelték meg az egybegyűlteket. A térségben kiemelt cél, hogy a példaértékű egyházi személyek emlékét ápolják, a közelmúltban Abaligeten Fried Vilmos káplánra, szintén Bakócán Uhl Antal plébánosra emlékeztek, akik a második világháború idején tűntek ki hősiességükkel.