A tornáért dobban a szíve a pécsiek Vali nénijének

– Hogy jött a torna világába?

– Édesanyám munkáját követve testnevelőtanár akartam lenni. Szerencsémre – és a szüleimnek is köszönhetem – hogy a tornasportot választották nekem háromévesen. A tehetségem megvolt, már nyolcévesen a felnőttekkel edzhettem.

– Mennyire alakult át a sportág az évek alatt?

– A tornasport hatalmas változásokon ment át, szinte elképzelhetetlennek tűnő elemeket mutatnak be a sportolók. A versenytornában közvetlenül nem tevékenykedem, küldöm a kollégáimnak a tehetségeket. Számomra a legfontosabb, hogy az ifjúság megszeresse a sportot, a torna mozgásanyagával fejlesztek, és megalapozom a továbblépést más sportágakba.

– Miben más a szőnyeg mellett tanácsot adni, mint teljesíteni?

– Számomra is hihetetlen, de sokkal jobban izgulok a versenyeken edzőként, mint annak idején sportolóként. Nagyon jó versenyzőtípus voltam, mindig sikerült a maximumot kihozni magamból. Mindezzel együtt imádok tanítani, és imádom a gyerekeket!

– Milyen szankciókat szokott alkalmazni?

– Nevelési elvem, hogy a gyermekeknek érthetően és részletesen elmagyarázom, hogy mik a feladatok, milyen magatartást (fegyelmet, figyelmet) várok el. Ezáltal a foglalkozásaimon elérem, hogy ezeket betartva, siker­élménnyel, mosolyogva távozzanak a tanítványaim. Egyetlen dolog, amiért „ölök”: ha a saját vagy társai testi épségét veszélyeztetik!

– Motiválja tanítványait?

– Széles a repertoárom, minden gyerek tehetséges valamiben, csak meg kell találjam, miben. Minden gyerek egy hangszer, amin meg kell tanulnom játszani! El kell érjem, hogy bízzon bennem. Biztatom, bemutatom, bemutattatom, segítek, és örülök a sikereknek. Majd megtapsolom, megtapsoltatom, megölelem, megpuszilom, végül pedig kitűzőm a következő célt.

– Ha tehetné, ismét ezt a pályát választaná?

– Igen! A tornasportnak szentelhettem az életemet, a tornateremben érzem jól magam. A munkám lett a hobbim, így sosem éreztem nyűgnek. Sőt, az életemben ért sérelmek, pofonok feldolgozásában a körülölelő szeretet lendít tovább. Hatvanhat évesen is együtt tornászom a tanítványaimmal, mutatom be a megtanulandó feladatokat. Ezáltal maradtam fiatalos, fitt, mindig vidám, aktív. 

Pelenkában is megy már

Erdeiné Békési Valéria a diáksportversenyeken szinte minden évben eljutott az országos megmérettetésre, de álmában sem gondolta volna, hogy három alkalommal is országos bajnoki címet ünnepelhet a gimnazista lányokkal. Az egyik talán legüdítőbb dolog számára, hogy már az unokáit is taníthatja. Ráadásul az egyikük 2,5 évesen (pelenkában a tornadressz alatt) három szeren is versenyzett a Várkői Gyermektorna Fesztiválon. Több mint 100 versenyt rendezett már.