Hősei a Drávánál találkoznak

– Két erdei manó sorsa foglalta le az elmúlt hetekben. Kifejtené az ügy hátterét?

– Zsálya és Turbolya – mesék gyerekeknek és felnőtteknek munkacímmel dolgoztam a legújabb könyvemen. Ők két manó, akik egy mesebeli erdőben élnek. Ez az erdő azonban elég önálló, csintalan és dinamikus, minden részlete megelenevedik. Beszélnek a kövek, a levegő molekulái is. E téren sokat tanultam Lázár Ervintől, akit nagy mesteremnek és példaképemnek tartok. Megjelenik a humor is, időnként abszurd, nyelvi poénokkal. Bízom benne, hogy a nyelvi gyönyör az olvasót is magával tudja ragadni, ugyanis a magyar nyelv hihetetlen játékossága köszön vissza. 

– Bár élt Pécsen is, Vajszlót csak most fedezte fel. Milyen benyomásokat szerzett?

– Csak két hetet voltam itt, de biztos, hogy vissza fogok térni. Az Ormánság hihetetlen csodahely. Gyönyörűek a festett kazettás templomok. Imádok biciklizni, itt kiváló a terep hozzá. Az erdők, fák és a Dráva közelsége is megihletett, igazi manóvilágra találtam itt. A könyvben Zsázsa és Turbolya is ellátogatnak a Drávához, hogy a Pannon tenger lelkét megtalálják a folyó cseppjeiben. 

– Írásai nem mondhatók szokványosnak. Úgy fogalmazott,  ír szakrális fantasyt is. Beavatna a műfaj alapvetéseibe?

– Manapság divat mindent definiálni, még akkor is, ha a művészet lényegéhez ezek nem tartoznak szorosan hozzá. Szakrális fantasy alatt azt értem, amikor az ember a szakralitást keresi, akkor elképzel bizonyos dolgokat, megpróbál érzékelni olyasmit, amit alapjáraton nem szokott. Ezért kaptuk a képzeletet a teremtésben, hogy ilyesmit meg tudjunk élni, hogy például meghalljuk az angyalszárnyak suhogását. Egyre többet szerepelnek az írásaimban angyalok. Néha veszekednek, leesik a hárfájuk. A célom, hogy aranyos, kedves lényekként láttassam őket és remélem ezáltal közelebb kerülünk egymáshoz.

– Sok területen kipróbálta magát, szándékosan kereste a változatosságot?

– Igyekeztem mindig megragadni az adódó lehetőségeket. A lényeg az volt, hogy a kreativitásomat használhassam a munkám során. Voltam a pécsi színházban ügyelő, alapítottam zenekari formációkat, részt vettem gyerekszínházi előadások készítésében. Fiatalként kezdtem gitározni, hogy a saját verseimet előadhassam. Mindig a csatornát kerestem az aktuális mondanivalóm megfogalmazásához. Szeretek az írásaimmal meghökkenteni is, de most az foglalkoztat, hogy mesélhessek, hogy az olvasót elvarázsoljam, és beleandalodjon a történetbe, aki majd kézbe veszi a könyvet.

Szívesen ír szokatlan szemszögből

Juhász Kristóf 1982-ben született, Szentendrén él. Számos verset, prózát, drámát, dalszöveget írt. A betlehemezés és passiójátszás hagyományáról tanulmányokat készített. Többször részesült alkotói támogatásban, irodalmi ösztöndíjban. Nemrég jelent meg Történelmi esemény utáni tabletta című könyve, melyben többek között egy égi Trianon-konferenciáról is ír. – Itt is az volt a lényeg, hogy  úgy beszéljek valamiről, ahogy korábban más nem: legyen benne humor, frivolitás, meghökkentés de a dolog szakralitása maradjon meg. Ez nem újkeletű szemlélet, a középkori passiójátékokban is alkalmazták – véli a szerző. – Olyat szeretek írni, amit én magam is élvezek. Időnként jót nevetek, máskor meg is hatódom saját magamon, de mindenképp fontos, hogy érzelmeket váltsak ki – teszi hozzá.