A világot is megváltják a játszóterek

Nekem első kézből az a vicces történet jut eszembe, amikor – lehetett úgy a ’70-es évek elején – a falunkban játszóteret és parkot avattunk. Klasszak voltak a játékok, de az esemény fénypontja mégis az volt, hogy részesei lehettünk a kis dísztó, és a közepén púposodó szigetre vezető gyaloghíd átadásának. Az történt, hogy a fémből, fából gyártott alkalmatosság nem bírta a ráözönlő sok gyerek súlyát, és már a debütálás alkalmával megrogyott úgy, hogy a fehér zoknis lábunk beleért a tó vizébe. Na, talán nem csoda, hogy ez a pillanat örökre beégett az emlékeim közé.

Ha nem is ilyen jellegű élményekről, de színes játszóteres emlékekről, történésekről  mindenki be tudna számolni. Elég csak az estébe nyúló hintázásokra, libikókázásokra utalni, a faházak, retró mászókák meghódítását felidézni, a szervezett programok nyújtotta élményeket számba venni. 

De ha jobban belegondolunk, a játszóterekhez nem csak gyerekként kötődünk emlékeinkben, hiszen a mászókák, hinták tövében barátságok, gyerek- és tiniszerelmek szövődtek és szövődnek a mai napig. Felnőttként pedig gyerekeinket, majd unokáinkat kísérve fordulunk meg leginkább a játékokkal teli gyerekparkokban, amik egyszerre hozzák a közös játék és az emlékek együttesét.