2022.09.17. 12:20
Elérte a mozdony füstje a történelem szakos tanárt
Több mint negyven éven át tanította a történelmet dr. Majdán János felsőfokon, kutatómunkája eredményeképp öt könyve született, hatot pedig szerkesztett olyan kérdéskörökben, mint a vasútépítések, a vasút életmódra gyakorolt hatása, a magyarországi szőlőtermelés története. Négy éve nyugdíjas, ám ez leginkább újabb érdekes könyvek ígéretét hordozza.
– Miért pont a vasút a kiemelt szakterülete?
– A kapcsolat igen régi: iskolásként Szügyről naponta ingáztam vasúton Balassagyarmatra. Aztán Debrecenbe az egyetemre is vonattal jártam. Tanársegédi állásom pedig a 18–20. századi magyar történelemről szólt, ekkor olyan kutatási témát találtam, ami az egész országot érinti. Szinte kínálta magát a vasúti közlekedés, mely hatalmas fejlődésen ment keresztül, miközben a kutatása akkoriban csak a gazdaságtörténet része volt. Az első komolyabb vizsgálódásom a Pécs-barcsi vasúthoz kapcsolódott és a témakörben hatalmas anyagra bukkantam. Idővel pedig a vasútvonalak hatását az egyes területekre, a polgárosodásra, az életmód alakítására is vizsgáltam.
– Milyen érdekességeket talált vasúti indíttatású életmódváltozásra?
– Például egykor nagy újdonságot jelentett, hogy a vasútállomáson téglával kirakott fúrt kutak voltak, igen jó minőségű vízzel. A MÁV az egész hálózaton kötelezővé tette az állomások virágosítását, s mindenütt magyar muskátlit kellett elhelyezni, ami felfelé nőtt, szemben az osztrák muskátlival, ami lefelé. Az ablakon kinézve így az utasok megállapíthatták, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia melyik felében vannak. Továbbá a vonatban és az állomásokon salgótarjáni vaskályha biztosította a meleget, ami az otthoni tűzhelyeknél sokkal hatékonyabban fűtött. Az óra használata is elterjedt, mert menetrend szerint jártak a szerelvények, ingaóra már akkor volt az állomásokon, mikor a köztereken még nem. A vonatokon szabályozható gőzfűtés és angol WC működött. Az állomások restijében az utazó vehetett csapolt sört – miközben vidékre szekéren nem szállítottak, mert a hordó gyakran felrobbant útközben –, a gyerekek meg szódát kaphattak málnaszörppel. Árultak élesztős pogácsát, meg borjúhúsból készült, tányérról lelógó bécsi szeletet és a falusi ember valószínűleg itt látott először kockás abroszt is. A vasút hozta sokféle újdonságot aztán átvették az otthonukba is.
– Bejárta határon innen és túl a levéltárakat, a vasút-igazgatóságokat. Mi lepte meg leginkább?
– A MÁV-nak hihetetlenül pontos és alapos az adminisztrációja. Bárki, bármikor belépett ide, és amíg itt dolgozott, addig mindent regisztráltak róla, még napjainkban is. Megtalálhatók a helyi érdekű vasútvonalakhoz kapcsolódó iratok, a minisztériumi dokumentumok között az országos tervek, szabályozások, így a Trianon előtti 22 ezer kilométernyi vasútvonal kutatása óriási lehetőséget jelentett. Napjainkban is van mit feltárni, hiszen az országban 8 ezer kilométernyi a működő vonal.
– Merre halad most a vasút?
– Egyértelműen felszálló ágban van, nagy biztonságával, alacsony környezeti terhelésével és a 200–400 km/órás sebességével. Nem véletlen, hogy mindenütt a vasutat fejlesztik a közúti szállítással szemben.
– A bortörténelemhez is személyes indítékok vezették?
– A húszas éveimtől kapcsolatban vagyok a borászkodással, miután feleségem egy csaknem kétszáz éve szőlővel foglalkozó Balaton-parti család leszármazottja. Apósom tanított meg az alapokra és Ábrahámhegyen van ezer tőkényi szőlőnk, ahol minden évben saját bort készítek. Kísérletezek házasításokkal, párlatokkal is, például madeira likőrborral. Amikor meghirdettem a szőlő és bor történetével foglalkozó tantárgyamat, pillanatok alatt igen népszerű lett, más karokról is jelentkeztek rá és ezt összekapcsoltam az életmódváltozások bemutatásával.
– Nyugdíjasként gondolom mindinkább a szőlő, a borászat kapja a hangsúlyt.
– Egyáltalán nem álltam le a történelemkutatással. Most a Dráva völgyét keresztül-kasul behálózó vonalakról írunk közösen Busch Károly volt pécsi vasúti igazgatóval könyvet, mely várhatóan még idén megjelenik. Emellett erősen foglalkoztatnak a vasutasdinasztiák, a vasúti közép- és felső vezetők munkáinak hatékonyságvizsgálata.
– Ha újrakezdhetné, akkor is a vas- és borúton haladna végig?
– Több mint négy évtizedig taníthattam történelemtanár-jelölteket, miközben az érdeklődési köröm egybeesett a munkaterületemmel és mindenkor sikerült jó viszonyt kialakítani a hallgatóimmal. Összességében rendkívül szerencsésnek érzem magam, nem lenne értelme bármin is változtatni.
Két évet rektorként tevékenykedett a bajai főiskolán
Dr. Majdán János Balassagyarmaton született 1953-ban. Debrecenben szerzett történelem szakos középiskolai tanári, közművelődési és felnőttképzési előadó diplomát 1977-ben. Az Egri Tanárképzőn tanított, 1979-ben került Pécsre, a Tanárképző Főiskola Történelem Tanszékére. Debrecenben doktorált, MTA kandidátus lett 1995-ben, 2001-ben a PTE-n habilitált, 2006-tól professzor. A JPTE Egyetemi Kiadóját vezette öt évig. A bajai Eötvös József Főiskolán két cikluson át volt főigazgató, majd rektor. 2018-tól nyugdíjas, rendszeresen vállal előadásokat különböző civil és helyi sorozatokban. Felesége Mohos Mária, a PTE TTK Földtudományi Intézetének nyugalmazott docense, Miklós fiuk történelem–hon- és népismeret szakos középiskolai tanár, Mira lányuk régész, a JPM dolgozója és a PTE óraadó oktatója.