Múltidéző: mi csalt mosolyt száz éve az emberek arcára?

A sajtóhiba a közönségnek és az újságírónak egyaránt bosszúság. A közönségnek legtöbbször azért, mert valami értelmetlenségbe ütközik, az újságírónak azért, mert a legsikerültebb közleményét is elronthatja. Azért mégis sajtóhiba nélkül nincs újság. Az újságoknak sovány vigasztalásául az szolgál, hogy a táviratok még gazdagabbak a sajtóhibában, így például egy vidéki kereskedő fővárosi barátjának ezt sürgönyözte:

„Sürgősen kérek ezer frankot.” 

Képzelhetik mekkora volt a meglepetése, amikor a várva várt ezer frank helyett néhány nap múlva ezer frakkot kapott a sajtóhiba jóvoltából.  

A szerb megszállás idején egyik pécsi ismerősünk táviratot kapott Szabadkáról. A táviratban mindössze ez állott: A csapat holnap elindul.

A távirat késő este érkezett Pécsre, de elég korán ahhoz, hogy a szerb cenzúra komoly hivatalos nagylelkűséggel rögtön lefoglalta táviratot és mozgósítsa detektív hadát, valamint a katonaságot is. A távirat címzettjét csak akkor verték fel álmából, hogy letartóztassák, mikor már az előkészületek befejeződtek. Ekkor persze a szerb cenzúra nagy bosszúságára kiderült, hogy az egyik szabadkai labdarúgó csapat volt Pécsre indulóba

„A paradicsom ára oly magas,

Ha nem volna piros színében

Elpirulhatna szégyenében.”

Pécs vízellátása, polgármesteri jelentés:

Örömmel adjuk hírül:

A hóolvadás óta nem kell gondoskodni a vízről, mert a tettyei forrás bőven ellátja vízzel a várost.

Már most:
Nem kell a Tortyogónak fortyogni!

Ráér egész napon az hortyogni.

Két jó barát sétál a Mária utcában. A bányaigazgatóság előtt megállnak. Az egyik nagyot sóhajt.

– Haj, mikor rügyeznek már a fák?

– Mikor? Hatóság, rendeletre hajtanak ki most későbben a fák.

– Hogyan?

– Nézz csak ide a falra, mi van kiírva: lassan hajts.