Manapság sem minden csoki, ami annak látszik

Utóbbi esetében az előírások szerint egy termék akkor nevezhető csokoládénak, ha zsírtartalma csak kakaóvajból áll, vagy ha mennyiségének legfeljebb huszadrészét teszik ki az egyéb engedélyezett növényi zsírok, például a pálmaolaj vagy sheavaj. Utóbbi esetben a „kakaóvajhoz adott növényi zsírokat tartalmaz” szövegnek kell szerepelnie a címkén, a csomagoláson. E jelölést az összetevők listájával együtt, azonos betűméretben, de a felsorolástól világosan elkülönítve kell feltüntetniük a gyártóknak. 

A fogyasztók megtévesztésének minősül, ha a gyártás során használt növényi zsírokra nem hívják fel az előírt módon a vásárlók figyelmét. A kakaóvajon kívüli egyéb zsírokat öt százaléknál nagyobb arányban tartalmazó készítmény nem nevezhető csokoládénak, hanem például éttáblaként vagy bevonómasszaként árusítható. 
A fogyasztóvédelmi hatóság minden évben ellenőrzi, hogy a vásárlók megfelelő tájékoztatást kapnak-e a csokimikulások összetételéről: tavaly mindössze egyetlen termék esetében találtak hiányosságokat. 
A szaloncukrokat is minden évben górcső alá veszik: a túl vékony burokkal rendelkező szaloncukor tölteléke könnyen kifolyhat, a mártott termék a kevés bevonat miatt hamarabb kiszáradhat. A megfelelő arányt ezért előírások rögzítik, ezek betartásával tavaly nem volt gond. 
Rendelkezés adja meg azt is, hogy legfeljebb mennyivel térhet el az előre csomagolt termék tömege a tájékoztatásban jelzettől: 100–200 gramm között 9 százaléknál nagyobb különbség már nem fogadható el. Tavaly egy termék esetében talált kifogásolni valót a hatóság: a dobozába az egyedileg megengedhetőnél is kevesebb szaloncukrot csomagoltak.