2022.12.23. 15:49
Facebook-csoportot alakítottak az egykori uránvárosi gyerekek
A ’70-es évek tízezernyi hasonszőrű gyerekéből mára akár nagyszülővé cseperedett egykori uránvárosi „csibész” ma egy különleges Facebook-csoportban gyűjti csokorba közös emlékeit.
Uránváros – születési nevén Újmecsekalja – még a szocialista tervgazdálkodás túlzásaiból is páratlanul kiugró tempójú fejlesztéssel adott otthont az ötvenes évek végétől a húsz esztendő alatt csaknem ötvenezerrel bővülő lakosság jelentős részének. A mély fekvésű Szigeti külváros egykori legelője, apró bolgárkertek, katonai gyakorlóterek, sőt, a város első repülőtere esett egy füst alatt a kirobbanó ütemben fejlesztett szén- és (kezdetben bauxitnak hazudott) uránbányászat idesereglő munkásai számára épített megalakótelep áldozatául. Az 1956. október 23-án átadott első téglaépületet (a Hajnóczy utca 5-öt) őrült ütemben követték továbbiak sok tucatjai; majd az 1963-tól termelésbe állított telepszéli házgyár az újdonságként itt kifejlesztett panelházak falait kezdte ontani.
A röpke másfél évtized alatt tető alá hozott hét és félezer új otthonhoz minden elképzelhető kiszolgáló létesítményt is megépítettek, így a boltokkal, cukrászdákkal, bölcsi-ovi-iskolákkal, kultúrházzal, orvosi rendelőkkel, játszóterekkel és parkokkal felvirágzó Uránváros igazi unikumként szinte új városközpontként lüktetett a város peremén.
Ahol az alakulását követő évtizedben együtt cseperedett serdülővé, később aztán felnőtté tízezernyi igazi egyívású, hasonló anyagi, társadalmi, kulturális közegből érkező gyerek. Természetesnek vett hasonló viselkedési formákkal-normákkal, életvitellel, értékrenddel, szubkultúrával – kis túlzással mondhatnánk, itt növekedett-gyarapodott az ország legnagyobb családja.
És mindezekből adódóan évtizedekre bevésődő, feledhetetlen, a kor előrehaladtával törvényszerűen egyre jobban előtoluló közös emlékekkel – mindezeket öntötte egyedi, különleges csoportba Hadobás Béla ötlete és útmutatása nyomán Tukora Tamás a Facebookon. Az Uránvárosi Csibészek nem egyszerűen régi épület- és utcaképek gyűjteménye, hanem egy folyamatosan bővülő, élő történelmi pillanatkép a ’70-es, ’80-as évekből. Családi események, iskolai ünnepségek, közös lógások, bulik, csínytevések, szerelmek, örömök és olykor óhatatlan tragédiák; emellett a kor játékainak, használati tárgyainak, szokásainak fotókba és sztorikba öntött – üzlet- és politikamentes – emlék-időkapszulája. Pillanatok alatt háromezernél is több taggal, folyamatos napi bejegyzésekkel tovább éltetve az uránvárosi múltat.
További ötletként máris a legérdekesebb történetekből egy nyomtatásban is megjelentetni kívánt könyv, azaz Face-book, sőt, egy történelmi emlékeket idéző kilométeres fotótekercs (Face-roll) készítésének ígéretével.