Építészeti díjat nyert

2022.12.03. 07:00

„Igazából már önmagában a beválogatás is óriási dolog volt”

Média Építészeti Díjat nyert a palkonyai pincesor újragondolását célzó tervével ifjabb Rátgéber László. Vele beszélgettünk – és a kosárlabda is előkerült.

Fülöp Zoltán

– Induljunk a legelejéről: hogyan szerelmesedett bele az építészetbe? 
– Gyerekként a szüleim sokat utaztak, hiszen mindenfelé voltak kosármeccsek, szerte Európában. Én ezeket azért is szerettem, mert a különböző nagyvárosokban különböző építészeti stílusokkal ismerkedhettem meg. Kisgyerekként nagyon szerettem rajzolni, az épületekre fókuszáltam, azokat vetettem papírra. Az én rajzaimon egyrészt visszaköszöntek a mindenfelé látottak, másrészt sokféle elképzelt épületet kitaláltam, amelyekben biztosan jó lenne lakni, jó lenne élni. 

– Az egyetemi jelentkezés, illetve az irány, gondolom, ezek után nem volt kérdés. 
– Azért az volt, de végül a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára mentem. És ezt egyáltalán nem bántam meg, megtaláltam ott magam, azt csinálhattam, amit szeretek. A tervezésbe belevihettem az emberi oldalt, s bár szerettem a matematikát, a fizikát, legalább ennyire helyet tudtam adni a kíváncsiságnak, a gondolkodásnak, a tervezésnek. 

– A palkonyai pincesor újragondolása miként került előtérbe? 
– Most mondhatnám azt, hogy azért gondoltam erre, mert szeretem a jó borokat, de ez nagyon egyszerűsített válasz lenne. Az legalább ilyen fontos, hogy többször jártam Palkonyán, és mindig arra gondoltam, hogy jó ez a rendezvény, mondjuk a Nyitott Pincék, ami miatt itt vagyunk, de vajon mi van a hétköznapokon, amikor nincs itt ennyi ember – akkor miként lehetne ezt az egész területet szebbé, jobbá, elegánsabbá tenni. Innen jött tehát az ötlet inkább. Hogy nincs szükség egy újabb nagy borászatra, mert abból már most is rengeteg van – sokkal érdekesebb kicsiben gondolkodni, ott kiteljesedni, ott valami újat tervezni. És persze nagyon örültem, amikor ez a terv elnyerte a Média Építészeti Díjat. 

– A versenyen kik indulhattak? 
– Egy szakmai zsűri válogatta be a diplomamunkámat a legjobbak közé: összesen négy diplomamunka és egy tervpályázatra készített pályamű mérkőzött meg egymással. A Média Építészeti Gála egy nagyon elismert, és komoly hagyományokra visszatekintő rendezvény. Igazából már önmagában a beválogatás is óriási dolog volt. Ha pedig meg is nyeri az ember… hát, az elmondhatatlan

– Beszéljünk most kicsit a tervről! Mi volt benne konkrétan, mit vázolt fel? 
– Ahogy mondtam is, sokszor láttam azt Palkonyán, hogy amikor nincs rendezvény, üres a pincesor, s emiatt romlik is az állaga. Úgyhogy nyilvánvalóan a romos épületek felújítására fókuszáltam, illetve arra, hogy miként lehetne ezeknek, illetve az új épületeknek új funkciókat adni – olyan funkciókat, amelyek az új kor kihívásainak is megfelelnek. Tehát nem csak rendezvényteremre kell gondolni, hanem például fedett biciklitárolókra. 

– A diplomamunka, illetve a mostani elismerés egyben belépőt is jelent a tervezői életbe? 
– Januárban fejeztem be a tanulmányaimat a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, de már korábban elkezdtem gyakornokoskodni a budapesti Hetedik Műteremnél. Most is itt dolgozom, itt indulnak a hétköznapok. 

– És a kosárlabda? Előkerül azért néha? 
– Igazából elég ritkán. Tudom jól, hogy a szüleim révén mindenki azt várta, hogy ennél a sportnál kötök ki: édesapám mesteredző, sokszoros magyar bajnok, Euroliga-győztes, édesanyám 140-szeres válogatott – de én nem akartam a kitaposott ösvényen menni. Pláne, amikor kiderült, hogy belőlem nem igazán lesz korszakos kosaras. Úgyhogy most már tényleg csak hobbi a kosárlabda: néha lemegyek dobálni, de egyre kevesebb időm van rá. Ami nem baj, hiszen ez azt jelenti, hogy megtaláltam magam másban – olyanban, amiben ki is tudok teljesedni. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában