Visszamondja a kombájn, hogy tavaly mennyi volt a termés

A korszerű, technológiájában a nagyüzemet idéző agrárium manapság már jóval több tanulást, mint fizikai kínkeservet igényel a résztvevőktől. A részletekért Kisharsányba látogattunk. 

Falusias, rendezett környezet fogadja a villányi borvidék – a borturizmust illetően – egyre népszerűbb településén az arra járót, így szemmel láthatóan errefelé „több a pénz”, mint mondjuk egy hasonló lélekszámú ormánsági községben. 

Gulyásék telephelyének bejáratához érve romantikus kakaskukorékolás és földillat fogad, az utcafronti épület elrejti a vállalkozás műszaki tartalmát, mögé kanyarodva azonban a mezőgazdasági munkagépek és eszközök rendezett sora egyértelművé teszi: jó helyen járunk. 

Csabát és Gábort a műhelyben találjuk, épp egy traktor kormányművével foglalatoskodnak, érkeztünkre azonban magára hagyják a jobb első kerekétől megszabadított jószágot. Egy fedett gépszínben, modern traktorok tövében kezdünk beszélgetni. Tövében, mert éppenséggel egy házméretű gép tornyosul mellettünk. 

– Ezt a behemótot, gondolom, nem akárki tudja vezetni, kezelni! 

– A vevőnek tanfolyam is jár a traktorhoz – mondja Gábor. 

– Mibe kerül egy ilyen? Van vagy százmillió, nem? 

– Újonnan, ma akörül lehet. 

– Behozza valaha is az árát? 

– Jó kérdés. Azt mondanám, attól függ hogyan bánik vele az ember. Mi eddig még mindig ugyanannyiért adtuk el a gépeinket, amennyiért vettük. A legfontosabb, hogy vigyázni kell rájuk. Időben cserélni azt, ami elkopott, időben cserélni az olajat és nem ütni-vágni, mert akkor rövid életű lesz. A mezőgazdasági munkagépeket, traktorokat alkatrészeiben jóval nagyobb terhelésre méretezik, mint egy utcai járgányt. Léteznek hatvan-hetven éve szolgáló traktorok is. Ezekre vigyázott a gazdájuk, szépen bántak velük, így minden bizonnyal már rég ledolgozták az árukat. 

– A kisebb gép kisebb, a nagyobb gép pedig nagyobb ekét bír, így megy ez már régóta – avagy, van más különbség is? 

– Különbség?! Csak az van. Számítógép és műholdas vezérlés nélkül sokkal pazarlóbban, környezetkárosítóbban és jóval alacsonyabb termésátlagokkal dolgozhatnánk – jelenti ki Gulyás Csaba. 

Részletes magyarázattal Gábor szolgál, aki elmondja, hogy például a kombájnjuk 2-szer 5 méteres felbontásban „visszamondja” nekik, hogy tavaly egy adott területen mennyi volt a betakarított termés. A szántóföldek, termőterületek ugyanis nem homogének, szinte méterenként eltérőek a tulajdonságaik, így a gépek számítógépeinek adatai alapvető fontosságúak ahhoz, hogy mindenhova pontosan annyi mű­trágya, vetőmag és növényvédő szer kerüljön, amennyit az adott terület igényel, és ezt szinte méteres (!) léptékű eltérésekkel képes adagolni, mondjuk épp az említett „behemót”. Ezenfelül az üzemanyag-fogyasztásnak is jót tesz nem pusztán a traktor korszerű motorja, hanem a két centiméteren belüli pontosságú GPS-kormányzás, ami garantálja, hogy gyakorlatilag nincs „átlógás” a munka nyomvonalában. Szóval, maximum másfél centit lóg rá a kerék arra a területre, ahol már járt… A vezérlés jóvoltából nincs átfedés permetezéskor, műtrágyázáskor. Több magot vet oda, ahol jobb a talaj termőképessége és kevesebbet oda, ahol gyengébb. Elképesztő – vagy, ahogy ma már nevezik: precíziós mezőgazdaság. 

– Az elmúlt öt évben csaknem tízszeresére nőtt a mű­trágyák ára. Precíziós gépek nélkül nemcsak az egyik, hanem a másik gatyánk is rámenne a művelésre – mondja Csaba. – Ugyanilyen fontosak az adatok is. Csak ezek segítségével tudjuk megtervezni a vetőmag-, a műtrágya- és a növényvédőszer-igényt. 

– Van-e valami újdonság is a szántóföldi művelésben? Hiszen ezek a munkák ugyanazok mint régen, csak éppen, ahogy fogalmazott: „precíziósan”. 

– Talán a szántást említhetem, ami egyre inkább háttérbe szorul. Ma egyszerűen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a talaj vízmegtartó képességét. Teszem azt, a felső tíz centi kiszáradt, az alsó húsz centi még nedves. Ha én ezt harminccentis szántással megforgatom, akkor az alsó húsz centi kerül felülre és ha nincs csapadék, akkor az is kiszárad. És ezzel csináltam egy harminc centi vastag száraz termőréteget. Talán mondanom sem kell, hogy ez mivel járna a későbbiekben. Mondjuk, betakarításkor. Így aztán ma inkább kultivátort használunk, mint ekét – mutat Csaba a néhány méterrel arrébb leparkolt, hatalmas vashorogszerű lazítókésekkel ékeskedő szerszámra. 

– Dolgoznak tavasszal, nyáron meg ősszel. A január-február lehet a hátradőlés ideje… 

– Meg a karbantartásé, a továbbképzésé, vetéstervezésé, a beszerzéseké, meg a termékfejlesztési bemutatóké. 

– Csaba 34, Gábor pedig 31 éves – elég idejük volt a tapasztalatok begyűjtésére? 

– Nagyon régen kezdtük. Rég volt, amikor apu először beültetett maga mellé a traktorba. És ez elég gyakran megtörtént. Sosem volt más elképzelésünk az életről, mint hogy folytatjuk, amit ő elkezdett. Nekem személy szerint az adja a sikerélményt, amikor látom a megrakott pótkocsit azzal, amit tavasszal vetettem – jelenti ki határozottan Gulyás Csaba. 

– Mehet egy kört a nagy Fendt-tel – ajánlja Gábor és felmutat a nagy kék gépre.