Orfűn is harcsa támadt kutyára, legalábbis erről írt a Dunántúli Napló huszonnyolc éve

Mint nemrég megírtuk, Rikárd Pfeifer, a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetségnek (RDHSZ) halőrzési és horgászturisztikai ágazatvezetője egy Facebookon közzétett posztban leírta, hogy már többször hallotta, hogy harcsák ragadják el a víz tetején úszkáló kutyákat, azonban ő még nem találkozott ilyennel a valóságban, eddig csakis apróbb rágcsálókat talált a halak szájában.

Nos, fellapoztuk a Dunántúli Napló archívumát, hiszen emlékeinkben élénken élt egy 1995-ös eset, amikor Orfűn hasonló hírek borzolták a kedélyeket.

A lap arról számolt be akkoriban, hogy abban az évben a horgászok állítása szerint már három kutyát rántott a mélybe az a hatalmas harcsa, mely Orfűn, a Pécsi-tó fenekén lapul. A lap tudni vélte, hogy a ragadozó hossza meghaladja a két métert, súlya a száz kilogrammot.

Dr. Kovács Zoltán, a Horgász Egyesületek Baranya Megyei Szövetségének egykori elnöke a Naplónak nyilatkozva elmondta, hogy egy német horgász korábban már radarkészülékével bemérte a halat. Az így kapott kép alapján állapították meg, hogy hosszabb lehet két méternél. Egy horgász egy alkalommal meg is akasztotta a harcsát, de az a zsinórról leszakadt. Az elnök szerint mindennapos dolog, hogy a harcsa a vízen úszó apró madarakat megeszi, így év végére alig marad kis vadkacsa a tavon. Sőt, ő még azt is látta, amikor az óriásharcsa a víz fölé repülő fecskéket támadta meg - akkor sikertelenül.

Az elnök akkor azt állította, hogy kölyökkutyákat is elkaphat az óriáshal. Az áldozat testtömege azért meghatározó, mert a harcsa egészben szippantja be zsákmányát, nem harapja, nem rágja meg. Vannak ugyan egészen apró, 1 milliméter nagyságú fogai - félkörben a száján -, de ezekkel komoly sérülést nem tud okozni. Tehát csak azt tudja megenni, ami a száján befér.

Dr. Kovács szerint a hal emberre veszélytelen, bár régebben a Dráván halt meg úgy horgász, hogy a harcsa a vízbe rántotta, és ott a szerencsétlen megfulladt.

Farkas Sándor, a JPTE Ökológiai Tanszékének tanársegédje sem tartotta meglepőnek, hogy kutyákat gyilkol a harcsa. Elmondta, e falánk halfajnak természete, hogy a víz felszínéről lerántja, és beszippantja magába a gerinces állatokat. Általában madarakat eszik, vadkacsákat, tőkés récéket, de egy-egy nagyobb harcsa esetén még a tóhoz járó malacok is veszélyben vannak.

Arra a kérdésre, hogy emberre veszélyes lehet-e a harcsa, azt válaszolta a korabeli cikkben, hogy nem tud az emberből kiharapni semmit, hiszen nincsenek akkora fogai, hogy ezt megtehetné. Arról is csak a nagyon régi legendák mesélnek, hogy fürdőző gyerekeket nyelt volna el a harcsa. Élő ember ilyen esetre nem emlékszik, s más hazai halfajok sem jelentenek életveszélyt. Csak arra kell ügyelni, nehogy a csuka szájába dugjuk az ujjunkat, mert előfordulhat, hogy leharapja.