Díjazták a katonaorvost

Az idén 78. életévébe lépett orvos-ezredes, radiológus és hadtörténész szakmájában és különleges hobbijában egyaránt aktív még. Többek között ő határozta meg a magyarországi napóleoni csatát követően Pécsett elhunyt francia katonák temetkezési helyét, valamint olyan helytörténeti emlékeket kutatott fel, mint a városházán látható Mária Terézia- és II. József-festmények.

– Hogy fogadta a pécsi emberek elismerését? 

– Igen meglepődtem és nagyon örültem neki. Összességében az elmúlt egy év igen jól alakult a díjakat, kitüntetéseket illetően, ugyanis a Tüke Emlékérem mellett tavaly szeptemberben megkaptam a Városháza Emlékérmét, kicsit korábban pedig a Honvédelmi Minisztériumból személyesen hozták el a Honvéd Hagyományőrző Egyesület ezüst jubileumi emlékkeresztjét. 

– Miként lett katonaorvos? 

– Orvosként és katonaként is édesapám volt a példaképem, aki a II. világháborúban egy katonai kórház parancsnoka volt. Amikor pedig megszereztem a diplomámat, a Honvéd Kórházba kerültem polgári alkalmazottként, és ott nagyon jó hivatásos orvosokkal találkoztam, ők kapacitáltak, hogy lépjek be közéjük. 

– Ötven éve radiológus. Mennyit változott a szakma ennyi idő alatt? 

– Kicsit a fotózással párhuzamos a fejlődés menete, analóg technikával kezdtem, de már jó húsz éve digitális a képalkotás. S gyakran megkérdezik, hogy az MR (mágneses magrezonancia), a CT (komputertomográfia) nem szorítja-e ki a röntgenelemzéseket? Nos, különböző vizsgálati módszerekről van szó, melyek nem vetélytársak, hanem egymás kiegészítői. 

– A katonai jelző segítség volt a pályán, vagy inkább hátráltató tényező? 

– Mindig a hasznomra volt. Rengeteget utaztam ennek köszönhetően a nagyvilágban, és harminc honvédségi elismerést kaptam, pártállástól függetlenül minden időszak honvédelmi minisztereitől. Mindig a katonai szakmai munkámat jutalmazták, persze ehhez ott kellett lennem jó néhány hadgyakorlaton is. 

– Közelít a nyolcvan évhez. Dolgozik még? 

– Valójában húsz éve nyugdíjas vagyok, de polgári szolgálatban folytattam a szakmámat és napjainkban a Siklósi Kórházban hetente három nap röntgenorvosként ténykedem. A katonai besorolásomat pedig úgy határozták meg, hogy a honvédség érdekében tovább tevékenykedő tiszt. 

– Mit emelne ki ötven év radiológusi munkájából? 

– Arra vagyok a legbüszkébb, hogy több mint száz esztendőt összefogva megírtam a magyarországi honvédradiológia történetét. 

– Hogy lett ebből hadtörténeti kutatás? 

– Az első parancsnokom behívott egyszer, és azt mondta: „Nézd, van ez a francia emlékmű a Mecsekoldalban, ami 126 elhunyt napóleoni honvédnak állít emléket. Nézz utána, mert a sziklás hegyoldalban biztos, hogy nincs ennyi sír!” 

– Mit sikerült kideríteni? 

– Hogy a párizsi világkiállítás előtt Zsolnay Miklós állíttatta az emlékművet, a levéltári anyagok pedig igazolják, hogy a Mandulás park északkeleti sarkában, a mai játszótér mellett vannak a katonák eltemetve. Nagy tervem, hogy oda is emlékmű kerüljön! Páva Zsolt polgármester nagyon támogatta az ötletet, a mű tervei el is készültek, de a vezetőváltással egyelőre csúszik a megvalósítás. 

– Milyen egyéb eredményeket hozott még ez a hobbija? 

– Utánanéztem híres pécsi személyeknek, épületeknek, és a Pécsi Szemlében jelentek meg az írásaim. Továbbá a Janus Pannonius Múzeum padlásán megtaláltam jó tíz éve egy festményt Mária Teréziáról, amit az uralkodónő 1780. január 25-én adományozott Pécsnek a szabad királyi várossá nyilvánítása alkalmából. Majd ettől az alkotótól – Alexander Bachmayer (1720–1786) – előkerült II. József császár portréja is. Most restaurálva mindkét kép a Városháza Kék szalonjában tekinthető meg. 

– Aktív még a levéltári vizsgálódásokban? 

– Most a Damjanich utcai egykori Bőrklinika épületével foglalkozom, mert az eredetileg Császári és Királyi Katonai Kórháznak épült. 

– Az igen kevés baranyai rádióamatőrök egyike. Mit jelent ez napjainkban? 

– Hallgatom például időnként a légi irányítást, és Brazíliától Európa legkülönbözőbb országaiig távoli jó barátokkal tartom a kapcsolatot. Egy kicsit olyan ez, mint bakelitlemezt hallgatni, nem megy ki soha a divatból, mert más a „fílingje”, és fenntartja az érdeklődést a technika bűvölete. Vagyunk úgy kéttucatnyian a megyében, és májusban mindig összejövünk egy nagy beszélgetésre. 

Otthon mérnökök veszik körül

Dr. Nagy Gábor 1945-ben született a németországi Neuburgban. Pécsett érettségizett a Széchenyi Gimnáziumban, a POTE-n diplomázott. 1970-től radiológus. A Honvéd Kórházban volt osztályvezető főorvos 2002-es nyugdíjazásáig. Napjainkban is dolgozik a Siklósi Kórházban, előtte az Egyesített Egészségügyi Intézmények röntgenosztályának vezetője volt. Felesége építészmérnök, két fiuk van, Barnabás (33) gazdasági informatikus, Balázs (28) repüléstechnikai mérnök. Korábbi házasságából a lánya, Bernadett közgazdász (46), ahol két lányunoka is van.