2023.04.25. 07:00
A katonaságtól visszatérve teljesen megváltozott a fiatalember
Hírportálunk írt egy férfiról, aki rettegésben tartja Pécs városát. A cikk megjelenése után felkeresték szerkesztőségünket a férfi szülei. A házaspár elmesélte gyermekük szomorú történetét.
Fotó: Raggedstone
Pár napja „Egy agresszív fellépésű, idióta férfi sokkolja a járókelőket Pécs belvárosában” címmel jelent meg egy írás lapunkban. A cikkben arról írtunk, hogy a férfi félmeztelenül jár, nem hord cipőt, a lába már kékes színű, és sokszor kiabál a járókelőkkel. A férfi ellen többször intézkedtek a hatóság emberei, többször leszállították már a helyi járatú buszokról, illetve a belvárosi szórakozóhelyekről is kitiltották. A cikk megjelenése után egy idősebb házaspár kereste meg lapunkat, akik elmesélték a férfi történetét.
– Egy beteg emberről van szó, a fiunk skizofréniában szenved. Már 33 éve tart ez az állapot, de mégiscsak a gyerekünk
– mondta könnyeivel küszködve az édesanya, aki azt kérte, hogy ne írjuk ki a nevét.
Szakmát tanult, kőművesként dolgozott
A férfit, akiről most írunk, nevezzük Péternek. Pécsett született 1970-ben. A szülei elmondása szerint jó gyermek volt, az általános iskola elvégzése után szakmát tanult, kőműves lett. Több helyen is dolgozott, majd a rendszerváltás előtt behívták katonának. Abban az időben még kötelező volt a katonai szolgálat a fiatalembereknek.
– Mikor fiam visszatért Szolnokról, minden megváltozott
– mondta az édesanya, majd elkezdtek hullani a könnyei, így a történet további részét a férje mesélte el.
Péter Szolnokra került katonai szolgálatra, ahol a konyhán kapott munkát. Ott dolgozott mint konyhafőnök, ő intézte a beszerzéseket, az ételek kiadását.
Egy idő után a leltárban hiány mutatkozott. Vizsgálat indult, három férfit fogságra ítélték, míg Pétert három napon keresztül vallatták, hogy ki volt az, aki a leltárból hiányzó dolgokat eltüntette.
– A fiam nem mondta meg, hogy ki volt az. Mikor hazatért, pár évre rá a történettel kapcsolatban csak annyit mondott: jobb lett volna, ha őt is bezárják, és nem vallatják
– említette az édesapa.
Otthon azt állította Péter, hogy munkába jár
Péter, amint hazatért, minden reggel elment munkába, vagyis a szüleinek mindig azt mondta. Egy idő után gyanús lett a fiatalember viselkedése, különös dolgai voltak. A szülőknek olyan érzésük volt, hogy a fiuk nem dolgozik. Egy nap az édesapa korábban tért haza a munkából, és a fiát otthon találta. Ekkor derült ki, hogy Péter minden reggel a Mecsek útjait járta fel-alá. A fiú ezután elköltözött szüleitől, vettek neki egy kertvárosi lakást. A férfi különleges viselkedésére ott is felfigyeltek a szomszédok, akik egy idő után szóltak a közös képviselőnek, félnek, hogy leugrik a kilencedikről, vagy valami más váratlan dolgot csinál. Végül a lakást eladták a szülei, és a fiuk egy időre visszaköltözött hozzájuk.
A javulás csak egy rövid ideig tartott
– Volt olyan rendőr, aki azt mondta, hogy egy időzített bomba a fiam, aki egyszer engem is megtámadott – említette az édesapa, aki elmondta, hogy fiukat már korábban szakemberhez vitték. Az orvos megállapította, hogy skizofréniában szenved, gyógyszeres, injekciós kezelést kapott, és az orvos megtalálta a közös hangot Péterrel. A javulás nem tartott sokáig, a kezelőorvos nyugdíjba vonult, és Péter állapota újra romlani kezdett. Tőlünk elkérte a pénzt a lakásért, hogy albérletbe költözhessen. Több mit ötmilliót oda is adtunk neki, ám amint elköltözött tőlünk, a pénzt hamar felélte, azóta az utcán van, velünk egyszer találkozott. Olyan állapotba került, hogy minket sem ismer meg – magyarázta az édesapa.
Péter lábára is kitért az édesapa. Mint mondta, fiának érszűkülete van, emiatt sebes a lába, nagyon fáj neki, de erre sem szed semmilyen gyógyszert. A szülők próbálnak segíteni, egy mohácsi intézetbe adták volna be fiukat, de amikor elmehetett volna, akkor bezárták különböző szabálysértések miatt. Péternek van egy kijelölt gondnoka, aki beosztja számára a nyugdíját, heti húszezer forintot ad neki, amit egy nap alatt elkölt. – A fiam 53 éves. Remélem, nem csinál semmi nagy bajt. Fáj, ami vele történt, beteg, segítségre szorul. Jó lenne, ha bekerülhetne végre az intézetbe. Neki is jobb lenne, nekünk is – mondta elcsukló hangon az édesapa.
