Amikor Marx egy emlékjelvényt adott át Horthy Miklósnak

A beszámoló szerint tavaszi nap ragyogott az égen, a házak homlokzatán pedig lengtek a lobogók. Reggel nyolc körül indult meg a kocsisor, meg a gyalogosok özöne a pécsi állomás irányába. Az épületet kívülről feldíszítették, meg a nagycsarnokot is szebbé varázsolták dolgos kezek. A peronon egy seregnyi városi elöljáró, főhivatalnok, hivatalnok várta izgalommal a beguruló szerelvényt. 

A távolabb állók közül többen megjegyezték, hogy a kormányzó jobban nézett ki annál, mint amikor legutóbb a városban tette tiszteletét. A nép a vezetőjét szépnek szerette volna látni, hát olyannak is vélték.

A köszöntőbeszédet dr. Fischer Ferenc főispán mondta el. „Baranya vármegye és Pécs sz. kir. (szabad királyi) város törvényhatóságainak és népének gyermeki hódolatát teszem le Főméltóságod elé. Másfél éve annak, hogy ez a nép hároméves szenvedés után a magyar haza kebelére visszatért, és soha nem érzett örömmámorban átélte a felszabadulás magasztos pillanatát. Örömünket akkor Főméltóságod legmagasabb látogatása tetőzte be.” (Abban az időszakban mindenki tisztában volt a korábbi szerb megszállással, ezért azt külön nem közölte a hírlap.) 

A vendég a szokásoknak megfelelően köszönte meg az üdvözlést, emlékeiben élénken élt a korábbi útja. Legalábbis ezt jegyezte meg. Ezt követően az épület előtti téren kocsira szállt az előkelő látogató. Elkövetkezett Grubánovits Ákos földbirtokos életének egyik nagy pillanata, mert a meghívott egy gyönyörűnek mondott négyes lófogaton foglalt helyet vitéz Nagy Pál tábornok társaságában. A végcél a lóversenytér volt, ahol katonai szemle várta a tengerészt, Horthyt. Hiába, hajókat nem tudtak neki biztosítani a fogadók. 

Utána a Zrínyi reáliskola felkeresése jött soron, ahol Kovács József igazgató lehetett a vendéglátó. Már 11 óra 30 percet mutattak az órák, midőn a Séta téren feltűnt a lovas kocsi. A püspöki aulában az egyházak képviselőinek fogadása kezdődött meg. De előtte az ország vezetője a lakosztályában ruhát váltott. Az izraelita hitközség delegációját dr. Wallenstein Zoltán főrabbi vezette. Aki kijelentette, nem csupán a pécsi, de minden zsidó szíve a kebelében dobban. Azoké is, akiket egy kardvonással elválaszt egy rongyhatár Trianon után.

A program a Nemzeti Kaszinónál folytatódott. Ott egy emléktáblát lepleztek le, ahol 54 hősi halottnak állítottak emléket kőbe vésve. (Erősen feltételezhető, hogy a korábbi nagy háborúban – amit ma első világháborúnak nevezünk – elesett kaszinótagokról lehetett szó, bár a beszédekben erre nem utaltak részletesen.) Ellenben, a bankett pazar mivoltára szentelt sorokat a sajtó. A teríték 220 főre szólt. Az étkek mellett kiváló baranyai borok szintén felbukkantak az asztalokon, panaszra senkinek sem lehetett oka a meghívottak közül. A pecsenyénél Nendtvich Andor polgármester emelkedett szólásra, méltatva a látogatás fontosságát. 

Délután Szabolcsbányatelepen a kormányzó harminc percet töltött a föld alatt bányászok társaságában. Azt megelőzően, még a földfelszínen Petkó János bányamunkás kapott szót a bajtársai nevében. Nagy örömmel köszönte meg a látogatást. 

A belvárosba visszaérkezve még egy szerenád várta az ország első emberét, utána megint a pécsi állomás következett mint helyszín. Mintegy 15–20 ezer ünneplő ember jelenlétében a vonat 22 óra környékén indult vissza a fővárosba.