Egy év után búcsút intettek a gyöngybagolynak

A Szigetvári Madármentő Állomásra minden évben egérragasztós csapdába került madarakat is hoznak. Köszönhető ez annak, hogy sok esetben olyan helyekre rakják ki az ilyen humánusnak egyáltalán nem nevezhető csapdákat, ahová a madarak is bejuthatnak. A módszernek főleg az énekesmadarak (rozsdafarkúak, széncinegék, ökörszemek) esnek áldozatul. A behozott madarak tollazata rendszerint már annyira elszennyeződött, hogy a ragasztót képtelenség volt róluk eltávolítani. Gyakran a több órán keresztül tartó próbálkozásunk is eredménytelen maradt. Ugyanakkor ezek a madarak sokszor hosszú ideig, akár egy napon keresztül is vergődhetnek a ragasztós felületen, aminek következtében a kondíciójuk nagyon leromlik. Részben ez is közrejátszik abban, hogy nehezen menthetők meg, sokszor már néhány órán belül elpusztulnak.

Szerencsére azért van sikerélmény is! Még tavaly márciusban két gyöngybagoly került a madármentő állomásra hasonló problémákkal. Az egyik példányt sikerült teljesen megtisztítani a ragasztótól, és mivel a nagy szárnytollai is épen maradtak, viszonylag rövid idő elteltével vissza tudták adni a természetnek. A másik madár viszont csaknem menthetetlennek bizonyult. Gyakorlatilag a teljes tollazata elszennyeződött, a szárny- és farktollai pedig annyira összetöredeztek, hogy röpképtelenné vált. Valamennyire sikerült a ragasztótól megtisztítani, de a törött tollak miatt nem engedhették szabadon, hisz képtelen volt a zsákmányszerzésre.

A nappali és éjszakai ragadozó madarak, így a baglyok esetében is az evező- és farktollak cseréje szakaszosan megy végbe. A madár csak egy-egy nagyobb tollát vedli ki egyszerre (általában szimmetrikusan mindkét szárnyon), ami a zsákmányszerző képességét nem befolyásolja. A tollak cseréje viszont ezáltal több évig is elhúzódik. Az állomásra került baglyot viszont nem akarták éveken keresztül fogságban tartani, ezért a vedlése mesterséges módon történő felgyorsítása mellett döntöttek. Ez abból állt, hogy néhány fedőtoll mellett egyszerre csak egy-két nagy tollat húztak ki a szárnyakból és a farokból, majd megvártuk az új tollak teljes kifejlődését, és csak utána húzták ki az újabb törött tollakat. A baglyot tehát nem csupaszították le (ezt ki sem bírta volna), testfelületét végig közel teljes tollazat borította. A törött tollak cseréje több mint egy évig tartott, de megérte a fáradozást!

Az ilyen beavatkozás azonban egyáltalán nem veszélytelen. Ha nem kellő körültekintéssel járnak el, az akár végzetes is lehet a madár számára. A tollak nagyon erősen rögzülnek az izomzatba, eltávolításukhoz kellő erőkifejtés szükséges úgy, hogy az izomzat és a csontok közben ne sérüljenek. Már kisebb vérzés előidézésével is problémákat okozhatnak.

A gyöngybagoly szerencsére kibírta a „kezelést”. Kezdettől fogva elfogadta a neki felkínált táplálékot (mondhatjuk azt is, hogy együttműködő volt), így a kondíciója is gyorsan javult. Tollazata teljes kifejlődését követően, friss szárny- és farktollakkal, röpképességének teljes birtokában és kiváló kondícióban nyerhette vissza szabadságát. Elengedésére a hónap elején került sor.