2024.11.30. 10:33
Juhász Zsolt gyermeksebész 32 éve forgatja a szikét
Egészen jól megtanult az évtizedek alatt családtagjainak sikerei árnyékában élni. Pedig a túlzott szerénység dr. Juhász Zsolt esetében nem lenne indokolt. Hiszen gyermeksebészként komoly pályát futott be, ám az mégis más, mint a kosárlabdázás. Bár igaz, napjainkban már olyanok csemetéit is gyógyíthatja, akik jó régen, éles szikéjével már találkozhattak. Megismerve a doktor hűséges magatartását, a következő generációra, az unokákra ugyanúgy sor kerülhet majd a pécsi gyermekklinikán. De rivaldafény nélkül, csak csendesen!
Juhász Zsolt
Fotó: Löffler Péter
Magáról kellő iróniával azt szokta mondani, volt ő már Balázs Hajni férje, most pont Juhász Dorka apukája. Mindkét hölgy válogatottságig vitte kosárlabdázásban, a híradásokban rengetegszer szerepeltek, pontosabban Dorka előtt még szinte végtelen lehetőségek állnak a palánkok alatt. A család „ura" – aki maga is kosarazott –, ebből lelki sérülések nélkül lábalt ki, mert mindig tudta mit akar, merre viheti önnön szakmai útja.
– Már a középiskolába úgy mentem, hogy eldöntöttem, orvos akarok lenni, méghozzá sebész – emlékezett vissza ifjúsága fontos választására Juhász Zsolt. – Azért lett belőle gyermeki vonal, mert minden rokon aprósággal jól szót értettem, szerettem a társaságukat. Tudatosnak mondható a sorsom, miközben azért nehéz elvárni egy tizenévestől egy ilyen komoly lépést. Nekem bejött, de ha valaki csak később tesz megfontolt pályaválasztást, az sem baj. Lényeg, hogy ésszel, szívvel döntsön mindenki.
– Sebészkéssel a kezében, létezik még az izgalom minden egyes beavatkozás előtt?
– Ez egy stresszes szakma. Amíg él az emberben a szakmai tisztesség, addig az összpontosítás nem lankadhat. Ha ez kihal valakiből, úgy abba kell hagynia az egészet. A rutin rengeteget jelenthet, ám bármikor érkezhet a meglepetés, amire felkészületlenül nem lehet várni. A vakbélműtétre azt szokták mondani, hogy a portás is megoldja, de nem lehetünk könnyelműek, hiszen itt is találkozhatunk nehézségekkel. A pontos diagnózis felállítása sokszor már fél siker. A tapasztalataim intenek pont óvatosságra, hiszen hatalmas figyelmet kell szentelni a fiatal kollégák tevékenységére, tanítására is.
– Harminckét éve áll a műtőasztal mellett. Érte csalódás, vagy azt kapta, amire számított?
– Ki láthat mindent tűpontosan? Nyilván, nem minden úgy történt, ahogyan azt megálmodtam, de maradtam a helyemen, szóval nem szeretnék váltani.
– Mégis mi az, amit az egészből legszívesebben elhagyna?
– Az ügyeleteket ennyi év után nem kedvelem, de része az életemnek. Már nem alszom benn a klinikán, ügyeletvezetőként otthonról várom az értesítést, ha menni kell, indulok. Kocsival 15 perc alatt beérek, de a készenlét feszültségét nem lehet megszokni. Bármikor ugrásra várni nem könnyű feladat, nem alakíthatok ki programokat magamnak ezekre a napokra. De tisztában vagyok azzal, ez a hivatásom része!
– Kórházban könnyebb lenne, mint klinikai szakemberként?
– Pontosan nem ismerem a választ, mert kizárólag klinikán dolgoztam, de itt a gyógyítói tevékenység mellett az oktatás, a tudományos munkásság is elvárás, ami néha a magánélet rovására is mehet. A publikációk, kutatások rengeteg energiát vesznek el. Valószínűleg ebben a témakörben tarthatnék előrébb is, de igyekszem az egyensúlyra, vagy a magamnak felállított arányokra törekedni. Elsődleges feladatomnak a gyógyítást tekintem.
Névjegy
Az 1968-ban, Pécsett született Juhász Zsolt a helyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, 1986-ban. Útja rögtön a pécsi orvostudományi egyetemre vezetett. Ott 1992-ben szerzett diplomát, majd gyermeksebészként és gyermektraumatológusként szakvizsgákat tett. A PTE Gyermekklinikáján rögvest munkába is állt, azóta hűséges első munkahelyéhez. Megszerezte a PhD fokozatot, jelenleg osztályvezető a beosztása, adjunktusként. Fő profilja az urológia és a gyermekkori vizeletinkontinencia kezelése. Két munkatársával 2005-ben létrehozták a Vizelési Tréning Programot, ami a gyermekkori funkcionális hólyagműködési zavarok országos kezelését végzi azóta. A Nemzeti Kosárlabda Akadémia sportolóit szintén gyógyítja. Nős, két gyermek édesapja, a család nőtagjainak dicsőségére ugyan büszke, de azt vallja, maguk dolgoztak meg az elismertségükért. Családfőként nem a kosárlabdában elért eredményeik miatt szereti őket. Fia, Gergely informatikai mérnök, a maga területén legalább annyira elismert, mint a családból a gyengébb nem képviselői.