2024.12.21. 10:00
Húzzunk nevet, költsünk ezreket, avagy már a gyerekek ajándékozása is a pénzről szól?!
Divat az iskolákban az osztálykarácsony, amikor is a diákok a téli szünet előtt megajándékozzák társaikat. Kedves gesztusnak indult, de ma már mégis inkább ez is a versengésről szól: ki ad több, jobb és drágább tárgyakkal megtöltött csomagot.
Az iskolások körében bevett szokás december elején kezdődik, amikor az osztályok tagjai ráírják a nevüket egy-egy cetlire, majd egy sapkából mindenki húz magának egyet. A papíron szereplő név gazdáját – ez lehet az osztályfőnök is – kell megajándékozni a téli szünet előtti napokban az osztálykarácsonyon. Vagyis szűk egy hónapjuk van arra, hogy egy olyan csomagot állítsanak össze, ami nem túl költséges és remélhetőleg a megajándékozott is örömmel fogadja.
Kedves gesztus, gondolhatnánk, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ez is csak arra megy ki, hogy ki mennyi pénz tud rááldozni. Erre már a tanárok is rájöttek, ezért a legtöbb helyen költséghatárt szabnak. A plafon általában 5000 forint körül van, de leggyakrabban 3000 forintból kell gazdálkodniuk a diákoknak – már aki komolyan veszi. A gyakorlatban nem sokan tartják be, mondván ennyiből nem lehet igényes csomagot összeállítani.
Abba ugyanis már nem elég egy Mikulás, egy tábla csoki, néhány szaloncukor, esetleg egy narancs; a karácsonyi porcelándíszektől kezdve a parfümön át az ékszerekig mindenféle drága dolgot megvesznek már egymásnak. Nem kötelező, de elvárt, hogy „értékes” tárgyak is legyenek benne, a csak édesség már ciki. Ahogy a gyerekek nőnek, úgy az igények és a költségek is.
Spórolni úgy lehet, ha nem a gyerek vásárol, gondolhatja néhány szülő, ezért átveszi ezt a terhet, megfosztva az iskolást attól, hogy ő maga gondolja ki, minek örülne a társa és ezzel átérezze az ajándékozás örömét. Ráadásul a szülők többsége ugyanúgy bekerül a megfelelési kényszer csapdájába. Hiszen nem nevethetik ki az ő gyerekét azért, mert egy szerény, de az alkalomnak megfelelő csomagot állított össze neki, miközben mások csupa szép és drága holmikat adnak és kapnak.
Több pénz, jobb ajándék, nagyobb öröm – még ha nem is szájbarágósan, de mindebből talán leginkább ezt tanulják meg a gyerekek.
Lehet máshogy is
Az angyalkázás szokása főleg az általános iskolák alsós osztályaiban népszerűbb. A gyerekek ugyanúgy neveket húznak, viszont nem egy csomagot kell adniuk a társaiknak, hanem több kisebb ajándékot. Minden nap egy-egy csokit, ceruzát, matricát, kulcstartót, egyéb apróságokat rejthetnek el a kihúzott táskájába, kabátjába, vagy akár a padjára is tehetik az óra elején. A cél az, hogy a megajándékozott ne jöjjön rá, ki lepi meg minden egyes nap valamivel, majd csak akkor, amikor az utolsó tanítási napon mindenki színt vall. Ez a fajta ajándékozás nem csak azért kedvesebb, mert fillérekkel lehet örömet okozni a másiknak, de a gyerekek a titkolózás, a tárgyak elrejtésének izgalmát is átélhetik.