Táskás néni: tizenhárom éve már, hogy nem rója szatyraival az utcákat

A táskás néni, civil nevén dr. Bánki Endréné 2012 januárjának első napjaiban hunyt el. A nevet olvasva valószínűleg sokan nem is kötik össze az egykori szürreális látványával – tupírozott, festett, őszes hajkoronájával, feketével vastagon kihúzott szemöldökeivel, élénkpiros rúzzsal és festékkel az arcán –, amint jellegzetes járásával két telerakott táskáját cipelve bolyongott a pécsi belváros utcáin.

Számos legenda keringett körülötte, az emberek gyakran összesúgtak a háta mögött. Többen is tudni vélték, hogy családja nem menekülhetett a holokauszt elől, így ő is személyesen élte meg a 20. század egyik legsötétebb korszakát. 

Azt mondják, az állandóan a kezében tartott táskákban mindig volt alapvető élelmiszer, meleg ruha, ugyanis a megélt történelem azt tanította meg neki, hogy sohasem lehet tudni, melyik órában lesz rá szükség.

Akik egy kicsit közelebbről ismerték, azt is tudni vélték, hogy egykor jogi végzettséget is szerzett, nem is akármilyen minősítéssel – aztán újra hatalmába kerítették az emlékek. Még akkor is várta, hogy férje, Bandi bácsi egyszer belép az ajtón, amikor mindenki előtt világos volt, hogy ez soha nem történhet már meg. Magányosan, zárkózottan élt, de mindig is zavaros történetek lengték körül.
 

Évekkel a halála után egy rokona fedte fel a táskás néni titkát

Évekkel a hölgy halála után, a világhálón olvasva, hogy mennyien ismerték és beszélte, beszélnek róla, egy közeli hozzátartozója osztotta meg a táskás hölgy valódi élettörténetét.

• Leírása szerint, amit annak idején a Bama.hu is közölt, Fábián Györgyi 1930-ban szülei egyetlen gyermekeként jött világra Szekszárdon. Édesapja zsidó származású orvos volt, édesanyját Paulának hívták. A család egy elegáns, villaszerű házban lakott. A nagyszülők gazdag borkereskedők voltak, innen és az orvosi praxisból eredeztethető, hogy a család jómódban élt. Györgyi 14 évesen, 1944-ben a szüleivel együtt egy megbízható szőlősgazda birtokán húzta meg magát, egy földbe ásott üregben. Levegőt, ételt és vizet egy rejtett nyíláson kaptak. Csaknem egy évet tölthettek a búvóhelyen, és mindhárman megmenekültek. Az üldöztetés és a megpróbáltatás azonban mindegyikükben kitörölhetetlen nyomot hagyott. Paula és Fábián doktor súlyos szívbeteg lett, a kamaszlány elméje pedig sérülést szenvedett. Állandó félelmek gyötörték, elmegyógyászati kezelést is kapott.
• Később a lány megismerkedett és összeházasodott dr. Bánki Endre rendőr századossal. A férfi 1944-ben átélte a koncentrációs táborok szörnyűségeit, miután Mauthausenbe hurcolták, de túlélte a holokausztot. Innen eredhettek Györgyi kapcsolódó történetei. A házaspár Pécsen telepedett le, gyermekük nem született. Az asszony állapota hol jobb, hol rosszabb volt. Időnként összegömbölyödött a kanapén, és fekete lepellel takarta be magát, hogy ne lássa meg senki. Férje elintézte, hogy befejezze a világháború miatt félbehagyott általános iskolai tanulmányait, majd letegye a gimnáziumi érettségit. Ezután beiratkozott a Pécsi Egyetem Jogtudományi Karára, és egy tehetségkutató versenyen is felfedezték, mennyire csodálatosan fütyül.
• Másodéves joghallgató volt, amikor édesanyja infarktust kapott, a tragédia paranoid skizofrén tüneteket hozott nála a felszínre. Édesapja képtelen volt tudomásul venni lánya egyre súlyosbodó betegségét, ezért saját felelősségére kihozta az elmeosztályról. Ettől kezdve Bánkiné fantomokkal küzdött, rettegett, hogy megmérgezik, és folyamatosan úgy érezte, támadják. Bár jogi tanulmányait befejezte, állást nem kapott a külseje, zavaros beszéde és tíz-tizenöt kilós szatyrai miatt.
• Férje megadóan tűrte viselkedését, rendszeresen hordta a klinikákra, de állapotán érdemben nem tudtak változtatni. Férje sorsának alakulásáról nincs információnk. Bár sokat járt a pécsi belvárosban, Györgyike – ahogy a közvetlen szomszédai ismerték – egy uránvárosi lakásban élt magányosan. Nem kereste más társaságát a közvetlen lakókörnyezetében. Volt, aki segített neki a bevásárlásban, de vele is csak a legszükségesebbeket beszélte meg. Úgy tudjuk, a Pécsi Zsidó Hitközség több alkalommal is próbálta rávenni arra, hogy fogadja el a házi gondozást, illetve vegyen részt pszichiátriai kezelésen, ő nem fogadta el a segítséget.