Meddig marad ez a nemtörődömség?

Nemrégiben írtunk arról, hogy létezik egy projektlista, amely a városban megvalósítandó fejlesztéseket sorolja fel. A felsorolás olyan hosszú és terjedelmes, hogyha az önkormányzat mindent meg szeretne valósítani, akkor több mint 300 milliárd forintra lenne szüksége. Ennyi pénz megpályázása persze lehetetlen küldetés, de jelzi, hogy milyen nagyságrendben kellene gondolkodni ahhoz, hogy az elmúlt évek tétlenségét, totyogását fel lehessen pörgetni.

Nem lehet mentség mindenre az, hogy nincs ekkora pályázati forrás: évente a vállalkozások is milliárdokat hagynak az önkormányzat kasszájában, a Pécsi Vagyonhasznosító Zrt. pedig "annyira jól működött", hogy képes volt összesen 100 millió forintot is kifizetni egyetlen embernek azért, hogy vezesse a céget – miközben tele van szégyenfoltokkal a város. Persze, nem lehet mindent az azóta már Pécset is elhagyó illető nyakába varrni, ez nem is lenne korrekt. No, de hát az mégsem járja, hogy a város főutcáján, vagy attól nem messze életveszélyes műemlékkel kell találkoznunk.

És nem a bezárt egykori vásárcsarnokra, vagy a lepusztult egykori Park Mozira gondolok, hanem a Széchenyi téri Nick tömbre, a volt Terráriumra, vagy éppen a Vasváry-ház lerobbant épületére. 

A pénz imádata

Mi vezetett ehhez az igénytelenséghez, a nemtörődömséghez? A pénz. Az egyik oldalon kifogásként az állítólagos hiányára hivatkoznak, a másik oldalon viszont annak imádatáról van szó. Rájöttek, hogy amit nem költenek a szégyenfoltokra, annak a pénznek máshol, másoknál megtalálhatják a helyét. Nem túl bonyolult, de ezen azért lehetne változtatni. Vajon valamikor oda jutunk el, hogy ez a gondolkodás csak néhány – amúgy is – vagyonos személy kitömött zsebéhez vezet, miközben sokkal szélesebb körnek, a városnak kedvezhetnének?