A rovarok közt is jól érzi magát

2025.02.02. 13:40

A negyedik könyvből kiderül, hogy miért bogaras negyven éve a rockdobos

Van, aki űrhajósnak, vagy mondjuk mozdonyvezetőnek készül gyermekkorában, de többnyire nem lesz belőle semmi.  Sár Józsefet a ritmus, a rockerek világa nyűgözte le, valamint a bérház udvarán a porban alig látható bogarak sokasága. S amit ő elhatározott, azt meg is valósítja: 40 éve rockdobos és entomológus, vagyis rovartan kutató. A zenész-tudós idén nyugdíjba készül, de előtte megjelenik egy könyve a négy évtizedes tudományos munkásságáról.

Fotó: Marsalkó Péter

– Mi ösztönözte a két életrajzi könyv kiadását?

– Úgy gondolom, a világon nincs rajtam kívül másik ilyen rockzenész – bogarász. Zenét kedvelő zoológusról és bogaras zenészről hallottam már, de tudományos igénnyel kutató aktív rockdobostól még soha. Úgy hiszem, érdemes felfejteni, hogy miként működött ez a két csatorna egymás mellett negyven éven át, és mi tartotta bennem a lelket mindkét vonalon, mert azért nehézség akadt szép számmal. 

– Milyen nehézségekről van szó? 

– Ott kezdeném, hogy 2003 óta nem vagyok már a Pécsi Természettudományi Múzeum főállású kutatója, s azóta alkalmi tudományos feladatok elvégzéséből, hétvégi koncertfellépésekből élek. Kővágótöttös a székhelyem, s onnan járom Somogy erdőit, dombjait rovarok után kutatva. Most fejeztem be a Duna-Dráva Nemzeti Park megbízásából egy projektet Babócsa térségében, s Csurgó környékén lesz várhatóan a folytatás. Valamint járom Tolna és Baranya iskoláit, óvodáit, kultúrházait rovarokkal kapcsolatos ismeretterjesztő előadásokkal. 

– Honnan ez az elkötelezettség?

– Nagy szerencsém volt a Dobó Gimnáziumban (mai Kodály gimi) a biológia szakos osztályfőnökömmel, Csuti Tiborral. S bár oroszból bukdácsoltam, a suliból pedig eltanácsolt a tantestület, ő mégis beajánlott a Pécsi Természettudományi Múzeumhoz 17 éves koromban, miután jól ismerte a tárgyszeretetemet. 

– Majd bejárt jó néhány egzotikus országot rovarok után kutatva, Korzikán, Korfun, Horvátország több részén is kutatott. No és megfordult Amazóniában is. Nem veszélyes a dzsungel mélyén keresgélni?

– Szirtes Bálint biológus barátommal utaztunk ki Brazíliába. Beadtak ötféle védőoltást, szedtük a malária gyógyszereket, mégis megfertőzött a Zika vírus, elkapott a Dengue- és a Chikungunya-láz. Amúgy én a rovarokat kerestem, a kollégám pedig a csúszómászókat, hüllőket. A veszély a munkánk velejárója, ő például ő terráriumi szakápolóként arra vágyott, hogy megfoghasson egy olyan lándzsakígyót, mely ha megmar, ellenszérum esetén is gyakran amputálni kell az adott végtagot. Itt jegyezném meg, onnan ma már egy bolhát nem lehet elhozni, mi az utolsók közé tartoztunk, akik engedéllyel vihettünk ki az országból ritka példányokat 

– Drávaszabolcson a rovargyűjteményéből múzeumot rendeztek be, két nagy szobányi ritkaságokkal. Ez is az amazóniai eredményeire épül?

– Egyáltalán nem. A száz doboznyi anyag – döntően lepkék – ott maradtak két nagy szekrényben a Pécsi Természettudományi Múzeumban. Ugyanis az alkalmazásukban jártam Brazíliában. Viszont az ezredfordulón jött egy leépítés és engem is elküldtek. Ezután egy német gyűjtővel sikerült jó kapcsolatot kialakítanom, és cserék útján rengeteg ritkaságra tettem szert.

 – Hogy ajánlaná a napokban megjelenő új könyvét?

– Formájában, méretében, stílusában is a tavaly kiadott 40 év a dobok mögött kötethez hasonlít, csak ez a tudományos vonalon futó önéletrajzomat mutatja be. Olvasmányos, rövid, tömör könyv. 

– Mire a legbüszkébb entomológusként?

– A barátaim is elsősorban rockzenészként ismernek, igen kevesen tudják, hogy van egy másik életem. Holott úgy hiszem, ezen a vonalon messzebb jutottam, mint a zenével. Például 25 tudományos írásom jelent meg, s mindegyik cikket örömmel vállalom. 

– Nyugdíjas lesz az év közepétől. Mi változik?

– Szabadúszó vagyok most is, zenében és tudományban egyaránt, s ezt tervezem a továbbiakban is. Írásban pedig leginkább regényben gondolkodom, ahol a fantáziámra is támaszkodhatom. 

– Mit jelent az oktató-ismeretterjesztő munkája?

– Ötödik éve járom a régiót A rovarok csodálatos élete előadásommal. Elsősorban az ifjúság fogékony a rovarvilágról tartott programokra, s főként a legnagyobb, a legszebb a legveszélyesebb bemutatott példányok iránt nagy az érdeklődés. 

– Kaphatnánk mi is egy kis ízelítőt?

– Például Földünk ma ismert legnagyobb bogara az Óriáscincér. Nekem egy 15 centis példányom van. Vagy nézzük a „puskalövedék” hangyát. A szúrása a fájdalomskálán az első a világon, olyan hatású, mintha az embert fegyverrel lőnék meg.  Egyébként indiánok használják a felnőtté avatáskor. S vannak fényesen csillogó dél-amerikai pillangóim is, melyek a legszebbek a kategóriájukban. Valójában az is a célom, hogy népszerűsítsem ezeket a „nemszeretem” állatokat  a gyerekek körében. 

– Mikor jön ki a könyv és hol kapható? 

Ezen a héten elkészül a szekszárdi nyomdában. Itt jegyezném meg, rengeteget segített a Pécsi Könnyűzenei Egyesület a megjelentetésében. A 40 év a természettudományban nem kerül könyvesboltokba, csak nálam kapható. A Bogaram, Brazília első könyvemmel ugyanis csak veszteségem volt, amikor a bolti hálózaton át forgalmazták. Mindenesetre tavasz elején tervezünk egy nagyszabású könyvbemutatót Pécs belvárosában (a helyét még szervezik), ahol a tavalyi kötetről is szó esik és dedikálni, zenélni is fogok.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában