Életeket ment az utcán a Támasz Alapítvány éjjeli krízisjárata – GALÉRIA

Senki nem az utcára született. Mégis nagyjából 400-an lehetnek Pécsen, akik az utcán élnek. Tavaly közülük több, mint ötvenen meghaltak. A hajléktalanok száma azonban nem csökken. Mindig lesznek újak: fiatalok, idősebbek, férfiak, nők. Bárki. A Támasz Alapítvány pécsi éjszakai krízisjárata a téli időszakban minden nap este nyolc órakor indul. Meglátogatják azokat, akik különféle okok miatt elzárkóznak attól, hogy a hajléktalanellátás menedéket nyújtó szolgáltatásait igénybe vegyék. 

Nyolcan vannak utcai szociális munkások, vagy ahogy ők nevezik magukat, „utcások”. A cél, hogy hetente legalább egyszer minden kliensükhöz eljussanak. Csak ők tudják, hol kell keresni őket. Tudják a nevüket, ismerik az élettörténetüket, aktuális nehézségeiket, betegségeiket. Mintha családtagok lennének. 

A lakóhelyként szolgáló elhagyatott épületekig, vagy épp bokrok, fák által övezett alvóhelyig jellemzően bozótos „út” vezet – az utcásokon kívül csak azok járnak erre, akik itt élnek. Nem eldugott városrészek ezek: Balokány, a Mecsek-oldal villák övezte erdős része, Tüzér utca környéke, Budai Vám, szigeti városrész, és még lehetne sorolni a helyeket, amelyeknek lakói, ahogy éjszaka, úgy nappal is szinte észrevehetetlenek. Van, aki egyedül él, van, hogy párok laknak egy-egy kalyibában, másutt négyen-öten összeverődnek és teremtenek otthont a kukák mellől összegyűjtött matracokból, kartondobozokból, paplanokból.   

– A Támasztól vagyunk, bejöhetünk? Hoztunk meleg teát – így kezdődik minden látogatás. A rongyokkal eltakart „bejárat” mögül néha a humor köszön vissza: 

• Más tollal, papírral a kezében fogadja a segítőket: – Írjanak ide öt számot. Hátha megnyerjük a lottóötöst! Az aktuális ügyes-bajos dolgok átbeszélése után elköszönéskor, búcsúzásként mindig a rég nem látott, esetleg kórházban, börtönben lévő sorstársak felől érdeklődnek. Ha tudják, hogy hajléktalan ismerőseik közül valaki nehéz helyzetben van, azt is jelzik a segítőknek. Az utcai szolgálat ily módon kapocs is a kliensek között.  
• Meleg tea, takaró, gyertya, élelem, fűtőanyag – mindezt viszik „házhoz”, de ahogy Kutas Gábor, a Támasz Alapítvány utcai szociális szolgálatának vezetője fogalmaz, ez csak a fedősztori. – Egy meleg tea, egy takaró adott helyzetben életmentő lehet, a lényeg mégis a személyes kapcsolat, a bizalomépítés, a beszélgetés, az aktuális állapot felmérése – hangsúlyozza a szolgálatvezető.  

A kályha nagyon ritka kincs – van, aki saját kezűleg épített használhatót, de a legtöbb lakóhely fűtetlen. Azon keveseknek, akik tudnak hol tüzet rakni, papírbrikettet is visz a krízisjárat. A speciális fűtőanyagot a Támasz közfoglalkoztatottjai készítik azokból a banános dobozokból, amelyekbe az Élelmiszerbank által az áruházakban összegyűjtött, közeli lejáratú élelmiszereket szállítják az alapítvány központjába. Az adományból az utcán lakók számára szendvics készül. A világításként szolgáló gyertyákat se a boltban vásárolják: a pécsi Fogd A Kezem Alapítvány értelmi sérült dolgozóinak a keze munkája.  

A közömbösség is tud ölni - krízishelyzetben egy telefonhívás is segít

– A téli hideg mellett a közömbösség is tud ölni – hívja fel a figyelmet a Támasz Alapítvány. Bárki segíthet az utcán, közterületen, fűtetlen ingatlanban, vagy nem lakhatás céljára szolgáló építményben élőkön, ha életveszélyt, vagy saját erőből elháríthatatlan krízishelyzetet tapasztal.

– Utcán a földön fekvő, esetleg átázott ruházatú ember. Nehezen kommunikáló, kontaktusba nem vonható személy, fűtetlen ingatlanban élő, esetleg önellátásra is korlátozottan képes ember. Olyan ismert személy, környékbeli hajléktalan, akinek az állapotában, szokásaiban észrevehető romlás, krízis következett be – aki ilyet tapasztal, egy telefonhívással is segítheti egy rászoruló megfelelő ellátásba juttatását, adott esetben életmentését.