2025.03.01. 10:30
Hamu kerül a homlokra: közeledik a nagyböjt
Hamvazószerda idén március 5-ére esik. Ekkor indul a nagyböjt időszaka, ami nem csak a húsételektől való tartózkodásról szól.

20240214 Salgótarján Szentmisén a salgótarjáni főplébánia templomban. Megkezdődött a húsvéti készület a római katolikus egyházban. Első napja hamvazószerda, amikor a negyven napos nagyböjt is megkezdődik. Fotó: Vendel Lajos VL Nógrád Megyei Hírlap Képen: Varga András esperes-plébános
Fotó: Vendel Lajos
Hamarosan kezdődik nagyböjt időszaka – a negyvennapos böjt, amivel a keresztények húsvétra, Jézus feltámadásának ünnepére készülnek, hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart. A nagyböjt első napja idén március 5-ére esik.

Fotó: Fehér Gábor / Forrás: MW
A negyvennapos böjt ideje alatt a keresztények ebben a bűnbánati időszakban hitük elmélyítésével, kiengesztelődéssel és böjttel készülnek húsvét ünnepére. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a következőkre emlékeztetett a nagyböjt kapcsán: a negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. A vasárnapot, mivel e napon az Úr feltámadását ünnepeljük, az egyház nem tekinti böjti napnak, így a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, tehát hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki. A XI. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek; húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak.
A nagyböjt nem csak a húsételektől való tartózkodásról szól
Napjainkra az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti hívek lehetőleg csak egyszer étkezzenek és még kétszer vehetnek magukhoz élelmet (hazánkban ez a szabály abban a formában honosodott meg, hogy csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk). E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
– Fontos azonban tudni, hogy a húsételtől való tartózkodás önmagában nem tekinthető böjti cselekménynek – mutat rá a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. Egyszerűen a hús fogyasztása az ókori, középkori ember számára sokszor ritka, ünnepi alkalomnak számított, vagyis az erről való lemondás az adott kultúrában valóban a bánat és az önmegtagadás alkalmas kifejezőeszközének bizonyult. E gondolatot tovább folytatva, kiegészítve azzal, hogy az ószövetségi gyakorlatban az egyéni bánatnak is számos formája lehetett, kérdésként áll a külső böjt gyakorlata a modern ember előtt: mi az az érték, szokás az életemben, amihez általában ragaszkodom és az Isten előtti meghajlás jeleként szívesen lemondanék róla?