A baranyaiak a Szabad Európából és jugoszláv híradásokból értesültek az atomkatasztrófáról

Mint ismert, Csernobil atomerőművének katasztrófáját egy rosszul megtervezett, az üzemviteli és biztonsági előírások teljes figyelmen kívül hagyásával végrehajtott kísérlet okozta. A személyzet vészhelyzetet szimulálva akarta kideríteni, hogy teljes áramkiesés esetén a lassuló turbinák maradványenergiája elegendő-e a vészhelyzetre tervezett póthűtőrendszer üzemeltetésére. A reaktor ellenőrizhetetlenné vált, pár másodperc múlva két robbanás vetette szét, majd bekövetkezett a nukleáris olvadás.

A detonáció felszakította az épület tetejét és falait, a keletkezett tüzet hajnalra sikerült ugyan eloltani, de magában a reaktorban még napokig tartott az izzás. A személyzet több tagját és sok tűzoltót magas sugárzás ért, nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe. A robbanások és a grafittűz a reaktor üzemanyagának körülbelül 3,5–4 százalékát szórta szét, kikerült a környezetbe a nemesgázok 100 százaléka, az illékony izotópok (jód, tellúr, cézium) körülbelül 20 százaléka és a kevésbé mozgékony izotópok (stroncium, cirkónium) 3,5 százaléka.

A sugárszennyezett területről 36 órás késéssel kezdődtek meg a kitelepítések. 1986 és 1990 között 90 ezer, 1990 és 2000 között további 72 ezer főt – más adatok szerint összesen 330 ezer embert – költöztettek ki, számukra 50 kilométerre északra Szlavutics néven hoztak létre új települést.

Az atomerőmű tervezési hibáit, hiányosságait 1986. július 3-án államtitokká nyilvánították. Ugyanakkor Svédországban már április 26-án észlelték a Szovjetunió irányából érkező radioaktív felhőket. Ukrajnán, Fehéroroszországon és Oroszországon kívül a szennyezés további két tucat európai országot sújtott, és 45 260 négyzetkilométernyi föld fertőződött cézium-137 izotóppal.

Magyarországot két hullámban érte a szennyezés: az első Csernobiltól észak-északnyugati irányba indulva Skandinávián, Lengyelországon és Csehszlovákián át érkezett április 29-én, s zömmel az északi, északnyugati területeken mosódott ki.

A második nagyobb, déli irányú felhő Románián és Jugoszlávián keresztül május 7-én érkezett, és a másnapi esők mosták a talajba. A Magyarországot ért terhelés a volt Szovjetunión kívüli Európában enyhe-közepesnek minősült, messze alatta maradt az Alpokban és Dél-Németországban mért értékeknek.

Csernobil – mint sem tudtak a katasztrófáról

Miközben például Nyugat-Európában több más intézkedés mellett nem engedték ki a gyerekeket a szabadba, Magyarországon megtartották a szocialista államberendezkedés legnagyobb ünnepét, a május elsejei felvonulásokat. Mint azt lapunknak több baranyai visszaemlékező elmesélte, voltak, akik egyáltalán nem, vagy vonakodva vettek részt a felvonulásokon, mivel külföldi híradásokból, például a Szabad Európa rádió adásából, vagy a déli határ mellett fogható jugoszláv hírbeszámolókból, vagy külföldi rokonaiktól már tudtak az atomkatasztrófáról.

Egyes visszaemlékezések szerint a magyar sajtóban még 1986. május 1-jén, azaz öt nappal a baleset után is semmitmondó rövidhírként tálalták a katasztrófát. Magyar nyelven első ízben Bedő Iván, a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője, a BBC híre alapján április 28-án este, a 21 órai hírekben jelentette be a katasztrófát. A hír közlését a felsőbb vezetés másnap hajnalban tiltotta le, Bedő pedig büntetésben részesült.

Csernobil után – Salátadömping a menzákon

Visszaemlékezőink másik igen élénk emléke azokról a napokról, hogy a közétkeztetést, azaz a menzákat és üzemi konyhákat elárasztotta akkor a saláta, miközben  - a sugárzástól félve - a piacok standjain mindenki otthagyta a nagy levelű zöldségeket.