2025.04.04. 15:00
Baranya: tombolt az iskolákban a száj- és körömfájás
A Baranya vármegyei iskolákban elcsattantak a pofonok, osztogatták a körmösöket. Holott a tanárok egy része már nyolcvan éve is a testi fenyítés ellen volt.
Valamikor tombolt az iskolákban a száj- és körömfájás, no de persze ez nem egy vírusnak, hanem egy általános felfogásnak volt betudható. A múlt században ugyanis szinte elvárás volt az a szülők részéről is, hogy a tanárok akár testi fenyítés eszközét is alkalmazzanak a fegyelmezetlen gyerekekkel szemben. A rossz gyakorlatra Martonossy József, a megyei tanács oktatási osztályának vezetője már 1954-ben felhívta figyelmet.
A Dunántúli Naplóban akkor megjelent írásában azt fejtegeti, hogy
a Szigetvári járás igazgatói szakmai tanácskozáson néhány igazgató nyilvánosan a testi fenyítés mellett foglalt állást. A szülők általános kérése, hogy a nevelők alkalmazzák nyugodtan a testi fenyítést, ők nem jelentik fel ezért a pedagógusokat. E helytelen nézet ellen fel kell venni a harcot.
Tehát már 70 éve is egyértelműen voltak olyan hangok, amik a gyermekek iskolai bántalmazásával szemben léptek fel, viszont akkor a családokban is elterjedtebb volt az erőszakos fenyítés. Annak idején azért voltak egyéb gondok is a Baranya vármegyei ifjakkal:
Az idei tanévben elterjedt tetoválás külső hatások eredménye. Tanulóifjúságunk jampecoskodó magatartásának forrása nem egy esetben a nyilvános táncmulatság.
Sajnos az akkori ifjak annyira nem tudtak viselkedni – kesereg a pártember –, hogy nem csak udvariatlanok, tiszteletlenek voltak, hanem "nem egyszer olyan veszedelmes burzsoá nézetek magatartásbeli megnyilvánulásival is találkozunk, mint a kozmopolitizmus, cinizmus, stb."
Mindenesetre a politikai felhangokon kívül rendkívül előremutató volt az oktatási osztályvezető hozzáállása, hiszen még 1985-ben is az volt a téma, hogy idősebb emberek sokszor elmondják, hogy valaha, ha a tanító úrtól kaptak egy pofont, az apjuktól kapták otthon a másikat.
Fenyítés után dagadt fel a füle
Egy rádióadásban pedig éppen arról beszéltek 1995-ben, hogy egy pécsi nagymama amikor az unokáját fürösztötte a kádban, azt észlelte a hétéves gyerek füle nagyon fáj, amikor megkérdezi, hogy
- „mi baja a fülednek kisfiam?"
- akkor az válasz érkezik, hogy "a tanár néni három napja megráncigálta és húzta fölfele".
Arról számolt be az újság 1998-ban, hogy egy Pécs melletti faluban egy hatéves kislány társaival ült az ebédlőben tanítás után. Fecsegtek, ami hiba volt, mert az ebédre csendben kell várni. A tanár hiába szólt a gyerekre többször is, annak csak járt a szája, az asztal fölé hajolva magyarázott a társának valami nagyon fontosat. A pedagógus aztán kétszer is „meglegyintette” a rakoncátlan lányt, hogy annak az ajka kívül-belül felszakadt. Amiből nyilván súlyos ügy lett, de már akkor is felmerült a kérdés, hogy a közoktatási törvény is tiltja a fenyítés alkalmazását, de fel kell tenni a kérdést:
ugyan ki és mi védi a tanárt, milyen magasabb fórum áll mellé, ha netán kezelhetetlen, agresszív gyerekkel kell naponta megvívnia a maga kis csatáját, érvényesítenie pedagógusi hitvallását?
Egy évre rá pedig az állampolgári jogok országgyűlési biztosa arról számolt be, hogy országosan 17 fizikailag bántalmazott, emberi jogaiban megsértett diák ügyében indítottak vizsgálatot. Két év múlva pedig a Dunántúli Napló arról informált, hogy az iskolákban ritkán, de még mindig előfordul a testi fenyítés, egyes tanárok pedig lelki terrort alkalmaznak a nem kellően felkészült diákokkal szemben az oktatási jogok biztosának hivatala szerint.
