Halálos játék, vagy csak önveszélyes kihágás?

Nincs is szebb annál, mint amikor valaki nyeregbe pattan, és a természet közelségében gurul Orfűre, a Remeteréten átvágva, a fák között kanyargó úton. A baj csak akkor kezdődik, amikor a szabadság összekeveredik a szabályok figyelmen kívül hagyásával és abból halálos játék lesz. Egy nemrég felvett videón jól látszik: egy biciklis 40-60 km/h-s tempóval száguld lefelé a hegyről, nemcsak a záróvonalat lépi át, hanem az ellenkező sávban, egy terepjáró mögött alig 50 centiméterrel halad – mintha versenypályán lenne, nem pedig egy éles kanyarokkal tűzdelt közúton. Nézni is rossz, belegondolni még inkább, hogy mi lett volna akkor, ha valaki szemből jön. Ez halálos játék.

Felmerül a kérdés: mi kell ahhoz, hogy a kerékpáros is közlekedőként legyen kezelve – nem csak jogilag, hanem saját magánál is? Jogosítvány? Rendszám?  A KRESZ világosan fogalmaz: ahol van kijelölt, jól használható kerékpárút, ott azt kell használni. Ráadásul az itteni, mecseki szerpentinen még autóval is oda kell figyelni, a kanyarokban a buszok sem férnek el a saját sávjukban. 

A biciklizés szabadság, gyorsaság, egészség: de vajon meddig lesz még csak „önveszélyes kihágás” a szabálytalan biciklizés, és mikor válik végzetes példává? Mert sajnos ez az út, amin sokan most tekernek, nem mindig vezet Orfűre – néha a kórházba, rosszabb esetben a tragédiába.

Ne legyen kötelező rendszám, hiszen a kerékpár nem autó? De ha valaki közúton, járműként használja, akkor nem ugyanolyan szabályok szerint kellene viselkednie? Vagy legalább minimális tudással?

Ne legyen halálos!

A bicikli nem játék. A közúti közlekedés pláne nem. És ha már játszani akarunk, játsszunk biztonságosan – de ne az életünkkel.