Lehet még jövője a kisboltoknak?

Van valami egészen különleges bája a falusi kisboltoknak. A mai napig megdobban a szívem, amikor belépek egy ilyen üzletbe: nemcsak a jól ismert illatok, a megszokott polckiosztás vagy a köszönéssel fogadó eladó miatt, hanem azért is, mert mindig találni bennük valami egyedit – valamit, amit a nagy szupermarketek sosem tudnak nyújtani. Legyen az egy helyi termelő lekvárja, egy beszélgetés a pultos nénivel, vagy egy régi, gyerekkorból ismerős édesség, ami ott vár a kassza mellett.

A kisboltok mást is adhatnak, itt a példa!

Persze, nem vagyok álszent, én is többnyire a nagy áruházakban intézem a bevásárlást, ahogy a legtöbben. Olcsóbb, gyorsabb, kényelmesebb. De amikor egy kisboltba betérek, mindig a gyermekkorom egyszerűsége jut eszembe – az a világ, ahol még ismerte az eladó a nevemet, és ahol nem egy leárazott termék miatt mentem be, hanem mert úgy éreztem, ott jó helyen járok, ott emberszámba vesznek.

Éppen ezért tartom nagyon fontosnak a Magyar Falu Programot, különösen azt a most induló támogatást, amely a falusi kisboltok működését segíti. Mert ezek a boltok nemcsak a napi szükségleteket elégítik ki, hanem a közösségi élet utolsó bástyái is. A modern kori falusi kisboltok pedig meghagyva a régi idők hangulatát új szintre emelhetik ezt, mint ahogyan a túronyi példa is mutatja.