A spéci gépek bűvölték el

– Azt el lehet képzelni, hogy az ember belehabarodik a gyönyörű porcelánokba, az orgona hangjába. De miként lesz valaki a precíziós esztergagépek szerelmese?

– Ófalun, édesapám kovácsműhelyében barátkoztam meg a fémmegmunkálással. Már hat éves koromban, a kovácsműhelyben fellelhető anyagokból és eszközökkel „készítettem” magamnak játékokat. 17 éves koromban pedig szüleim megvásárolták az első esztergát. A nyári konyha rögtön új funkciót kapott, s ez lett aztán a bázisa a nyolcvanas években az első gmk-mnak is.

– Hogy lett ez Matro?

– Főállásban tanítottam a Zipernowskyban, „mellékesben” pedig rossz állapotú esztergagépeket vettem, felújítottam és eladtam. Két személy kellett akkoriban egy vállalkozáshoz. Egy jó barátom az elektrotechnikához értett, én a gépészethez. Így lett a gmk neve a MAschine, valamint az elekTRO szavakból MATRO. Aztán a rendszerváltás indított el mindent. A nyolcvanas évek végén ugyanis már arra készültünk, hogy Németországban dolgozó fiunk után mi is végleg kiköltözünk.

– Meddig jutott a társaság?

– 1992 környékén, esztergagéppel, egy marógéppel és néhány kiegészítő géppel, két emberrel indultunk. Egyre komolyabb megrendeléseket kaptunk. Néhány évvel később a fiam is hazajött, ami nagyobb lendületet adott a fejlődésünknek, és most az irányításával úgy nyolcvan CMC gépünk lehet, továbbá háromszáznál többen dolgoznak a társaságban.

– Mit készítenek?

– Döntően két nagy autóipari beszállító cégnek gyártunk alkatrészeket, melyek személyautókba, valamint a haszonjárművekbe kerülnek beépítésre. Jelentős munkát végzünk a szerszámgépipar számára is.

– Mire igazán büszke a vállalkozásával kapcsolatban?

– Nem jellemző rám a büszkélkedés. Mindig keresem a nehéz feladatokat, és igyekszem megoldani, ez irányított egész életemben. Talán azért kiemelném, hogy a szakmai munka és a tanítás nálam mindig közös úton járt, most is sok fiatalt, pályakezdő szakmunkást és egyetemistát is foglalkoztatunk.

– Átadta már a cég élén a stafétabotot. Mit csinál, amikor kiszabadul a gépek közül?

– A gépektől én soha nem tudok és nem is akarok megszabadulni. Most van időm olyan dolgokra melyekre korábban nem jutott. Egy-egy ötlet megvalósítására, vagy egy régebbi gondolat kidolgozására. Továbbá szeretem „használni” a 61 éves motorkerékpárra szóló jogosítványomat.

– Ha újra kezdhetné, mit csinálna másként?

– Mindent ugyanúgy, csak nem 44 éves koromban elindítva, hanem 15 évvel hamarabb.

Ismert tanár volt

Kleisz József 1940-ben született Ófalun. Ott nőtt fel, majd a Zipernowsky Károly szakközépiskolában érettségizett. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál volt az első munkahelye, 1973-ban visszahívták egykori alma materébe tanítani. Az oktatás mellett 1984-ben fémmegmunkáló és villamossági gmk-t alapított. Húsz év után, 1992-ben otthagyta a tanítást, és felfuttatta vállalkozását, a Matro kft.-t. Felesége, Anna a Pécsi Áfésztől ment nyugdíjba. Fiuk, Kleisz Zoltán (54) 1996-ban hazatért Németországból, jelenleg ő irányítja az egyre növekvő vállalkozást.