Az Ormánságból egyedüliként szállítanak be a kecskeméti cégnek

Nem mindennapos, hogy egy 150 fős falucska egy akkora cég beszállítója legyen, mint az Univer, főleg az Ormánságban nem. Hogy mennyire hosszú út vezetett idáig, arról Ignácz József polgármester mesélt lapunknak. Elmondása szerint a történet még 2006-ra nyúlik vissza, amikor polgármesterré választották. Akkoriban az Országos Közfoglalkoztatási Alapítványnál töltött be tanácsadói tisztséget a szociális szövetkezetekkel kapcsolatos projekteknél. Az ott tapasztaltakat a besencei viszonyokra alkalmazva írtak egy sikeres pályázatot, amivel megalapozták a felemelkedéshez szükséges fejlesztéseket. A projektbe bevonták a környékbeli településeket, de a Pécsi Tudományegyetemet is, melynek során építészeti és kertészeti képzéseket is tartottak. Utóbbi bizonyult életképesebbnek, így ebben az irányban haladtak tovább a későbbiekben.

2010 környékén már úgy tudtak rácsatlakozni a közmunkaprogramra, hogy bizonyos mértékű tudás és infrastruktúra állt a rendelkezésükre, amiből egy működőképes vállalkozást lehetett kihozni. Volt időszak, amikor 34 embert foglalkoztattak, jelenleg 13-an művelik meg a nagyjából 10 hektáros területet. Az elmúlt évtizedben kialakult egy olyan tudástár a faluban, amelyik olyan minőségű termékek előállítását tette lehetővé, amelyek versenyképesek a piacon, ugyanakkor nem sérti a helyi gazdák érdekeit, sőt katalizátor szerepet is betöltenek irányukban.

Az évek során sokféle terménnyel próbálkoztak, és menet közben kialakultak azok a piaci kapcsolatok, melyek mentén létrehozták a fő profiljukat. Jelenleg leginkább paprikát termesztenek, és a Szigetvári Konzervgyár, valamint a kecskeméti székhelyű Univer Cégcsoport beszállítói közé tartoznak. Ez utóbbi tekintetében az Ormánságból egyedüliként. Piacra nem szállítanak, pont abból a megfontolásból, hogy nem szeretnék elvenni a környékbeli gazdák elől a megélhetést – el kell ismerni, a közmunka valamelyest piactorzító hatású, még akkor is, ha saját használatra termel.

Jobb is lehetne

Az eredeti célkitűzés az lett volna, hogy a helyiek inkubált keretek között megtanulják a technológiát, amivel aztán saját erőből, őstermelőként, állami támogatással megerősödve törjenek be a láthatóan meglévő piacra. De hiába a többéves tapasztalat, a jó gyakorlatot bemutató településekre szervezett tanulmányutak, a bejáratott módszertan, mégsem sikerült áttörést elérni, és a besenceiek nem fogtak bele tömegesen saját mezőgazdasági vállalkozásukba. Az indok egyszerű: a változástól, a kockázatvállalástól való félelem. Ebben még van hová előrelépni.