Darabjait olykor többet játsszák a külföldi, mint a hazai teátrumok

– Mikor kezdődött Péccsel a kapcsolata?

– Még az ezredforduló előtt. A Müller táncosai című darabommal lettem ismert a szakmában, és ezt játszották 1996-ban a Pécsi Nemzetiben is.

– Meddig tartott a várossal a jó viszony?

– Ment darabom a Bóbita Bábszínházban, A Pécsi Nemzeti az Autótolvajok című vígjátékomat is játszotta, de ment itt a Pál utcai fiúk-átdolgozásom, többször voltam dramaturg, még a Pécsi Balett egyik előadását is én alakítottam színpadra. Aztán a 2003-as POSZT számára a versenyprogramot válogattam, később ugyanitt több alkalommal zsűritag voltam. Újabban pedig Rázga Miklós, a PNSZ igazgatója hív átiratok készítésére, így készült el az új Magyar Elektra is.

– Milyen az új változat?

– Kreatív írást is tanítok, így van némi gyakorlatom az ilyen színjátékokkal. A darab remekmű, de jó néhány mondata felfoghatatlan. Az antik hitvilágot a protestáns értelmezésű társadalomra zseniálisan ültette át, az én feladatom pedig az volt, hogy a nyelvezetét megújítsam. „Dúsítottam” a szereplők jellemét, és az archaikus elemeket megtartottam, de érthetőbbé tettem a szöveget. A történet azonban időtlen volt és az is maradt.

– Olyan van, hogy a középiskolások verseket, novellákat írnak. De hogy lesz valakiből rögtön drámaíró?

– Én valóban rögtön egy egész estés színdarabbal kezdtem, a Lili Hofberggel, melyet hamarosan bemutatott a Madách Kamara Színház. Persze azért volt előzmény: Székesfehérváron  a nagynéném a színház gazdasági vezetője volt, ahová be-bejárogattam, és megfogott a kulisszák mögötti világ. Ebből született az első darabom egy színésznőről, olyan történetben, ahol színház van a színházban. Itt jegyzem meg, én az ellenkező irányban járom be az utat, mert most kezdtem el rövid prózákat írni, melyek a Mozgó Világban és az Élet és Irodalomban olvashatók.

– Jól látom, hogy a kortárs drámaíró olyan mint a jazz-zenész, itthon sokkal nehezebben érvényesül mint külföldön?

– Tény, ha mostanában meghívnak egy darabom magyarországi bemutatójára, akkor a portán már rutinosan érdeklődőm, hol van az épületben a legkisebb játszóhely. Ugyanis mindig a büfé előterébe, a kazánházba, vagy hasonló kis terekbe kerülnek a kortárs színjátékok. Ugyanakkor Németországban amikor az első bemutatója volt a Müller táncosainak, hatalmas nézőterű barokk nagyszínpadra került. Ott ugyanis úgy gondolkodnak, hogy az évadnak legalább a fele legyen kortárs, mert sokkal kíváncsiabbak a nézők az újra, a frissre.

– Min dolgozik most?

– Otellót szeretném rendezni Budapesten, a saját újrafordításomban.

– Megtörténik, hogy olykor kilép a színházi világból?

– Olyankor biciklire ülök. A fővárosban például mindig kerékpárral közlekedem.

A külföldi sikerek sem maradtak el

Németh Ákos 1964-ben született Székesfehérváron, ott is érettségizett. Az ELTE-n történelem–irodalomtörténetből diplomázott. A Miskolci Nemzeti dramaturgja, a szekszárdi Német Színház művészeti vezetője volt és 12 éven át az egyik legnagyobb európai színházfesztiválnak, a németországi New Plays from Europe Biennale kurátoraként tevékenykedett. Angol, német és tengerentúli színházakban játsszák a műveit, melyeket nyolc nyelvre fordítottak le. Most a Táncművészeti Egyetemen tanít dramaturgiát. Felesége Tari Teréz színésznő, Két gyermekük van: Fanni 11, Marcell 8 esztendős.