Életre szóló élmény a Fishing

Amikor az ismerősök, barátok azt kérik, foglaljam össze pár mondatban, milyen volt a Fishing, igencsak nehéz feladat elé állítanak. Mert nemhogy pár mondatban, még fél oldalban sem tudnám összegezni, hogy nekem, kezdő fesztiválozónak, mi mindent jelentett ez a fél nap Orfűn. De azért most mégis megpróbálom.

Alkalmi útitársak

A Lapisi úton indultunk Orfű felé, elkerülve a lehetséges útzárat. Az erdőn át vezető szakaszon tempósan tudtunk haladni, aztán a községtáblától a kempingig vezető úton már meggyűlt a bajunk a tömeggel. Parkolóhelyet csak nagyon messze találtunk, de sebaj, ez is bele volt kalkulálva. Egyébként is hangulatos volt a fesztiválra igyekvő fiatalok között araszolni, már itt minden a Fishingről szólt. Az alkalmi útitársak nagy része a fellépőkről, színpadokról, na meg persze a fergeteges hangulatról trécselt.

Együtt a tömeggel

Jó tíz perc múlva végre bejutottunk. Kezdődhetett a hely feltérképezése. Az este egyik sztárzenekara, az Anna and the Barbies fellépéséig még jó fél óra hátravolt, így lehetőség adódott bejárni az általam eddig még ismeretlen Panorama Campinget. A PMFC kürt alakú színpada első látásra megtetszett, ide az este folyamán gyakran visszalátogattam. Elindultunk vissza a Tiszavirághoz, a koncertet a partoldalon ülve, hangulatosan borozgatva néztük végig. Pásztor Anna most is hozta a tőle megszokott extrémséget, a vadabb számait is élveztük, de a melankolikusabb dalok voltak a kedvenceim. Élmény volt több ezer emberrel együtt énekelni a Márti dalát (Kezdjetek el élni . . .)

Étel és focimeccs

A Quimbyre várakozva elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy keressünk valami harapnivalót. Választék akadt bőven, hot dog, pizza, lángos, palacsinta, de pécsi kézművesburger is kaphatható volt a standok valamelyikében. Mi a pizzára szavaztunk, először féltünk a közel nyolcméteres sort látva, de egy laza tíz perc után sorra kerültünk. Az étel finom, forró, az ára horribilis, de egyszer élünk alapon ezt is kipróbáltuk. Az Unicum Bárban óriási kivetítőn közvetítették a foci vb-t, a futball szerelmesei itt gyűltek össze. Az Argentína–Horvátország meccset negyedóra erejéig mi is figyelemmel kísértük, volt, aki déli szomszédunk mezében izgulta végig a találkozót. Mint később kiderült, az izgalomra nem volt oka.

Fesztiválcsalád

Visszatértünk a nagyszínpadhoz, Kiss Tibiék koncertjére megérte várni, rajtuk, úgy tűnik, nem fog az idő. Szenvedélyes előadásmódjukkal különlegessé tették az estémet, és rajtam kívül még vagy ezer fesztiválozó társamét. Összefoglalva a legnagyobb pozitív élmény számomra a fesztiválozók mérhetetlen elfogadása, kedvessége és szeretete volt egymás iránt. A kemény rockerek olyan jól elbeszélgettek az alter arcokkal, mint a 60 évesek a 20-asokkal. Egy-egy kilöttyenő fröccs, vagy a koncert hevében okozott lökés után azonnal bocsánatot kért a hibás fél. Így ezek sem rossz élmények maradnak számomra. A kedves gesztusok, a családias hangulat miatt, már most tudom, jövőre is ellátogatok a Fishingre.

A fesztivál egy dolgozó szemével

– Egy percet nem aludtam. Hajnali fél kettőkor mondta a főnök, hogy elmehetek, mert reggel én nyitom a standot. A barátnőmmel még gyorsan koncerteztünk egy kicsit, de aztán egy óra múlva már a sátramnál voltam. Csurom víz volt belül is, teljesen átázott, ráadásul olyan kicsi, hogy folyamatosan hozzám ért. Nem mellesleg egy színpad mellett vagyok, ahol természetesen bömbölt a zene. Le sem tudtam hunyni a szemem.

– Hogy mennyien vannak? A nyitás után nem sokkal még nem voltak sokan. Aztán egyre inkább nőtt a tömeg. A koncertek alatt nem olyan súlyos a helyzet, de a szünetekben úgy állnak a standunk előtt, mint a heringek. Csodálkoztam is azon, hogy ennyien választják a lángost.

– Naná, hogy a kocsit, amivel a felszerelést hozták, nem engedték be a kempingbe. Úgyhogy mindent kézben kellett felcipelnünk a bejárattól, szuper volt.

Mindettől függetlenül nagyon élvezem. Hullafáradt vagyok, de itt vagyok a Fishingen. És nem mellesleg pénzt is keresek.