Emlék, hagyomány – busójárás egykor és most

A ma ismert, a busójáráshoz kapcsolódó szokások még néhány évtizede is merőben mások voltak. Hosszú-hosszú évek kemény munkájának köszönhető, hogy ma már – túlzás nélkül – világszerte ismert turisztikai látványosság lett a mohácsi néphagyomány.

Évről évre új ötleteket, elemeket csempésztek bele, hogy a lehető legnagyobb attrakció váljon belőle, és ez sikerült is. Ehhez járult hozzá Kulutácz Mátyás maszkfaragó és a Busó Club alapítója, az ő törekvéseiről és a régi busójárásokról mesélt nekünk lánya, Kulutácz Krisztina.

- Emlékszem, amikor még fiatalon ültem a lovas kocsin, körülbelül tizenkettő busó volt körülöttem összesen, mára ez a szám ezerháromszáz – idézte fel emlékeit Kulutácz Krisztina. Abban az időben nem volt kifejezetten szokás a felvonulás, és a nagy nézőközönség. Akik beöltöztek busónak, járták a házakat, vendégeskedtek és közben nagyon ügyeltek rá, hogy ne kerüljön le a maszk róluk, ez volt a legfontosabb.

Kulutácz Mátyás 1996-ban alapította meg a Busó Clubot, nem sokkal később pedig a Busó Alapítványt, ami a hagyomány ápolásáért, fenntartásáért és megőrzéséért volt felelős. Ez után 2000-ben megnyitotta a Busó Ház Múzeumot, ami akkor egyedülállónak számított.

– Édesapámnak mindig is szívügye volt a busójárás, hogy méltón örökítsük meg és adjuk tovább az utódainknak. Hagyományőrző munkájáról dokumentumfilm is készült A főbusu címmel. Ő szorgalmazta a Széchenyi téren lévő II. Mohácsi csatát szimbolizáló emlékmű megkoszorúzását, ami azóta minden busójárás alkalmával szokássá vált, illetve a faragók maszkjainak kiállítását. Egyik legnagyobb látványosság a fekete koporsó elégetése minden évben, ezt huszonhét éve mi csináljuk, a mi csoportunk – mondta a 2012-ben elhunyt maszkfaragó lánya. A múzeumban található jelmezek és maszkok is mind a mieink, nem csupán kiállítási tárgyak, hanem ezeket viseljük is.

A felvonulásé a főszerep, mellette azonban gyakran láthatunk kisebb „előadásokat”, látványos jeleneteket.

– Pár éve vitézeket hívtunk az Alföldről, akik, miközben vonultunk, lövéseket adtak le, mi pedig egyszerre földre estünk. De olyan is volt, amikor egy törököt ábrázoló bábut az utca közepére állítottunk és azt dobáltuk meg – mesélte a Busó Klub mostani vezetője.

Azóta is minden évben tartogatnak valami egyedit és izgalmasat a látogatóknak, amiről idén sem érdemes lemaradni: február 7. és 11. között várják a résztvevőket.

Tiltották, tűrték, támogatták

A busójárás első írásos emlékei a tizennyolcadik század végén születtek. Ezekben többnyire egyházi méltóságok fejezték ki nemtetszésüket, 1783-ban például a pécsi püspök határozottan a betiltása mellett emelt szót, sőt 1801-ben elrendelték, hogy „aki átöltözik, 12 pálca büntetést kap nyilvánosan”. Az esemény azonban mégsem sorvadt el, sőt egyre népszerűbbé vált. Olyannyira, hogy 1851-ben az osztrák katonaságot kellett kivezényelni, hogy rendet teremtsenek. A hagyomány turisztikai látványossággá a 1930-as években vált, 1950-től azonban legfeljebb egy-egy busó dülöngélt farsang idején Mohács utcáin. Tíz évvel később mégis újraéledt a busójárás, a hatalom elkezdte támogatni a korábban jobbára csak megtűrt népszokást.