A földrajzprofesszor a világ megértéséhez kínálja fel a tudását

– Édesapja Vésén is tanított. Akkor Bertók Lászlóval is jó barátságban van?

– A szomszédos Nemesdéden nőttem fel, és együtt jártunk az öccsével a csurgói gimnáziumba. Valójában édesapám volt Bertók Lászlóval közvetlen barátságban.

– Igaz, hogy egy neves pécsi tudósnak köszönhető, hogy a PTE-n tanít?

– Dr. Tóth József volt az, aki már a debreceni egyetemen felfigyelt rám, és elhívott Békéscsabára a csapatába. Aztán később újra csak az ő közreműködésével kerültem a PTE-re, és negyed százada már itt tanítok.

– A földrajz összetett tudomány. Mi foglalkoztatja leginkább?

– Kétféle kutató van. Az egyik beveszi magát egy területre és egész életében csak abban kutakodik, a másik pedig keresgél mindenfelé, váltogatja a témát, szélesebb spektrumon vizsgálódik. Én az utóbbiak közé tartozom. Volt, amikor a városföldrajzot, máskor a migrációt kutattam, most leginkább a történeti földrajz érdekel. Talán mert ahogy az ember korosodik, egyre nagyobb a kísértés, hogy visszafelé pillantgasson.

– Ha már szó esett a migrációról, miben más a mostani, mint a korábbiak, hiszen mindig voltak háborúk és a jobb megélhetés miatt gyakran indultak népvándorlások?

– Most több dolog is egybeesik, és ezúttal az eltérő kultúrák és civilizációk találkozása jelenti az ütközőpontot, az összecsiszolásukra pedig nincs elég idő. Aztán akadnak különleges összetevők is. Nemrégiben egy tanulmányban arra hívtuk fel a figyelmet, hogy míg 2100-ra Európa népessége alig fog emelkedni, addig Afrikáé 1,1 milliárdról 3,7 milliárdra nő. Csak egyetlen országot emelnék ki, Nigéria lakossága akkorra 770 millió lesz, ami több, mint Európa összlétszáma, a területük viszont a kontinensünknek csak egytizede.

– Van még jövője a társadalomföldrajznak?

– A kérdés mindig az, hogy mikor mire használják. A két világháború között virágkorát élte, a szocialista érában meg is kapta érte a büntetését. A rendszerváltás után újra kinyíltak a kapuk, például a városföldrajz rengeteg újdonságot hozott.

– Mi mozdította ilyen szakmai kihívások mellett mégis gyakran a kultúra felé?

– Biztos szerepet játszott benne, hogy volt otthon egy többszáz kötetes gyűjteményünk, de a falusi könyvtár minden kötetét ugyancsak végigolvastam. A csurgói gimnázium is rásegített erre, újabb könyvekkel, útmutatásokkal. Például az „átkosban” Szolzsenyicintől az Iván Gyenyiszovics egy napját is elemeztük az egyik tanárommal. A művészfilmek pedig az egyetemi évek során csapódtak hozzá, s máig kísérik az életemet. Az Én kis falum, a Szigorúan ellenőrzött vonatok dialógusait például most is fejből tudom.

Földrajzos család

Dr. Dövényi Zoltán 1948-ban született Balatonbogláron. Nemesdéden nőtt fel, Csurgón érettségizett, Debrecenben diplomázott történelem-földrajz szakon. Több mint tíz évig az MTA Földrajztudományi Kutató Intézet békéscsabai bázisán dolgozott, majd Budapesten a központi intézetben volt igazgatóhelyettes. 1992-től a PTE tanára, 2003-tól az MTA doktora. 2010-ig a PTE Földrajzi Intézetét irányította, azóta a Földtudományok Doktori Iskoláját vezeti.  Feleségével, Erzsébettel együtt jártak egyetemre, lányuk Mária Ibolya (41) szerkesztő, fordító, fiuk Zoltán László (38), geográfus, magánvállalkozó.