Kell-e makarenkói pofon?

– Pro Sanitate-díj – nagyon gyakorlatiasan cseng az elnevezése. Miről szól az elismerés?

– Úgy hiszem, sokat számított, hogy több mint tíz évet dolgoztam védőnőként és eltértem a hagyományos egészségvédő módszerektől, interaktív programokkal kerestem meg a kismamákat, szülőket, és a diákokat. Másrészt szerepe lehetett annak is, hogy a PTE Egészségtudományi Karon az ápolás és betegellátás jövendő szakembereit újfajta kommunikációra és egészségnevelésre oktatom. És bábáskodtam az egészségügyi tanárképzés elindulásánál is.

– Nem jellemző az egyetemi oktatásra, hogy a tanárai a gyakorlatból érkeznek.

– A karunkon ez a gyakorlat, a mi intézetünkben szinte mindenki végigjárta ezt az utat. A kollégáim zömében mentőtisztek, van, aki a tudományos munka mellett is tovább dolgozik, a mi oktatásunkhoz pedig a szakmai múlt elengedhetetlen. Iskolásként két dolog között ingadoztam a pályaválasztásnál: tanár vagy orvos legyek. Nos, sikerült olyan szakmát találnom, ahol mindkettőből meríthetek.

– Mit kutat most?

– Azt, hogy miként oktathatunk óvodásokat arra, hogy szükség esetén mentőt hívjanak, s mit tegyenek, ha egy ájult ember kerül az útjukba.

– Az iskolai egészségnevelés lelki egészségi vonatkozásaiból doktorált. Mit mutat a tapasztalat?

– Ebben benne van, hogy miként kezelik a pedagógusok a konfliktusokat, milyen módon közelítenek a gyerekekhez, miként kommunikálnak. Vannak iskolák, ahol ezt szépen megfogalmazzák a programjukban, de a valóságban kevés valósul meg belőle, és olyanok is, melyekbe éppen azért viszik a szülők a gyerekeiket, mert tudatosan készülnek egy jobb közösség létrehozására.

– Otthon a lelki egészség módszertanával neveli a gyerekeit?

– Igyekszem, bár a családon belül szülő vagyok, nem szakember, s időnként rádöbbenek, hogy ezt-azt elhibáztam. A tudásom, az ebből fakadó szemléletmódom azonban segít, hogy kijavítsam a hibát.

– Mi a jó, a makarenkói pofon, vagy a maximális demokrácia?

– A középút. Ráhagyni sem lehet mindent a gyerekre, kellenek a kapaszkodók, a korlátok, a megélt kudarcok, a jutalmazás és a büntetés is. Ám az sem jó, ha mindent utasításba ad a szülő, mert eltűnik az önállóság és a kreativitás.

Volt minta a szakmájához vezető úton

Dr. Deutsch Krisztina 1969-ben született Sellyén. Drávafokon nőtt fel (édesanyja ápolónő volt), Szigetváron érettségizett az Egészségügyi Szakközépiskolában, a SZOTE főiskolai karán védőnő szakon diplomázott, Szentlászlón, Szigetváron és Pécsett volt védőnő. Elvégezte a PTE-n a pedagógiai szakot, a Neveléstudományi Intézetben doktorált, 2001 óta tanít a PTE Egészségtudományi Karán. Férje dr. Szabó Attila földrajz–történelem szakos tanár, két lányuk van, Kata Kamilla (24) most végez művészeti és divatfőiskolán, Réka Rebeka (15) a Janus Gimnáziumban kilencedikes.