Padlófűtés adta a meleget a helytartó luxusvillájában

A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai és több hazai egyetem régészhallgatói egy késő római luxusvilla feltárásán dolgoztak az elmúlt hetekben Nagyharsány határában. Az épületegyüttes a negyedik század végén, ötödik század elején Valerius Dalmatius helytartóé volt. Mint megtudtuk, a három hétig tartó feltárás a villa központi épületének mozaikdíszes fogadótermét érintette.

– A villagazdaság központi épülete megközelítőleg két futballpálya nagyságú lehetett, a díszes fogadóterem, amelynek feltárásán most dolgoztunk, egymagában 180 négyzetméter alapterületű volt – mondta Mráv Zsolt régész. A Magyar Nemzeti Múzeum már a 60-as és a 80-as években is végzett itt kutatásokat. 1959-től ismert ugyanis, hogy itt – közvetlenül a Szársomlyó lábánál – egy jelentős épületet rejt a föld. A régészek Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori főigazgatójának vezetésével 1963-ig fel is tárták a villa fürdőjét, amely hideg-, langyos- és meleg vizes termeket, valamint egy nagyobb kerek medencét is tartalmazott. 1974-ben további mozaikok kerültek elő egy mélyszántáskor, amely ugyan sok kárt okozott, de egyben azt is megmutatta, hogy ennek az épületnek csodás mozaikpadlóval ékes termei is voltak.

Fülep Ferenc 1982-ben és 1983-ban még két ásatási szezont dolgozott ezen a helyszínen, amelynek során a díszes terem belső részeit kutatták és nagyszámú mozaiktöredéket gyűjtöttek innen. A mostani három hetes munkával, amelyet a Seuso kutatási programjának keretében végeztek, erről a teremről tudtak meg többet.

– Korábban nem lehetett pontosan meghatározni, hogy mekkora volt ez a terem, most megtaláltuk az eddig hiányzó északi és déli falát is, így komplett alaprajzuk van róla. Szársomlyó felé a hatszög három oldalával záródott ez a terem, amelyről az is kiderült, hogy padlóját a kései császárkor mozaikművészetének legszebb alkotásait idéző színes üvegmozaikok borították és padlófűtéssel is rendelkezett – mondta Mráv Zsolt.

A mozaikpadlót görög mitológiai, valamint állatküzdelmi jelenetek és a Római Birodalom nagyvárosait megszemélyesítő nőalakok galériája díszítette. Az apszis pedig indadíszes mozaikkal volt burkolva. A téglafalú teremben sok ablaküvegdarabot is találtak, ami arra utal, hogy azt természetes fény világította be. Mint a régész fogalmazott, a központi épület és a villa teljes feltárásához még több ásatási szezonra való munka és feladat maradt, hiszen a központi épület mellett még számtalan gazdasági és egyéb szerepet betöltő épület is állt. Ez a következő generációnak is bőven adhat feladatot.

Lakomakellékek

Az ásatáson több olyan római kori luxusüveg töredéke is előkerült, amit egykor a lakomákon használtak.

A mozaikok is kifejezték a villa tulajdonosának a római társadalomban elfoglalt kiemelkedő helyét, státuszát, gazdagságát és műveltségét is, hiszen az ábrázolások témái és művészi minősége igényes megrendelő képét vetítik elénk.