Végigtülekedtük a pécsi heringjáratot a belvárosig

Indulás előtt, ahogy azt egy felkészült városlakó is tenné, felkerestük a TÜKE Busz online felületét, hogy megtudjuk, mivel juthatunk be az Árkádig a kertvárosi pályaudvarról. A 6E járat mellett kötöttünk ki.

Ahogy közeledtünk a buszmegálló felé, úgy éreztük, mintha egy rögtönzött koncertre csöppentünk volna – igen, a rengeteg ember miatt. Megkérdeztünk egy álldogáló édesanyát, aki a gyerekét kísérte iskolába, hogy mindig ilyen sokan vannak-e. Ő elmondta, hogy igen, ez a helyzet – az iskolakezdés óta nagyon nehéz bejutni a városba, ők például már húsz perccel a busz indulása előtt pozíciót fognak a megállóban, hogy biztosan felférjenek.

Időközben megérkezett a járat, a fentiek után nem meglepő módon nehezen sikerült feltuszkolnunk magunkat – konkrétan beszorultunk a korlát és egy idős hölgy közé. A már-már kínos közelség miatt illedelmesen biccentettünk is egymásnak. Az emberek a buszon valóban úgy álltak egymás mellett, mint ahogy a heringek hevernek a konzervdobozban. A tömegközlekedés online oldalán a menetidőnek (igen optimistán) tizenöt percet saccoltak, de az esetleges kellemetlenségekért már előre is elnézést kértek. Utólag már értjük, miért: röpke fél óra alatt jutottunk el a temetőig, majd újabb fél óra múlva voltunk a felüljárónál. Ekkor már 8 óra körül járt az idő, magyarul aki iskolába igyekezett, kapásból elkésett. Végül 8:20-ra megérkeztünk az Árkádhoz, ahol aztán egymáson keresztül verekedték le magukat az utasok a buszról.

Bár az utazásunk nyilvánvalóan nem jelent reprezentatív kutatást, az látszik, hogy (legalábbis ezen a vonalon biztosan) valóban nem egyszerű reggelente a megyeszékhelyen buszozni. Élménynek mindenesetre jó volt a buszozás – s így legalább nyugodt szívvel választhatunk másfajta közlekedési módot.