A szent család: egy csodás darab, ami évekig mehet

Egy felkavaró, sokkoló előadást, elsősorban Vári Éva játékának köszönhetően. Kiváló a további nyolc szereplő is, de valójában egy monodrámáról van szó, a többiek inkább csak asszisztálnak a magára hagyott anyát játszó Vári Évának.

A legtöbb helyen ezt a Schwajda György színművet a „nehéz természetű anya” történeteként adják elő. Nos, a Harmadikban pontosan az történik, mint a magyar valóságban, amikor a szülő egyedül marad, mert a gyerekek már régen kirepültek, de ő még szeretne továbbra is mindegyiküknek tanácsot adni, a döntésekben segíteni. A felnőtt gyerekek pedig nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, amikor nagy ritkán meglátogatják egyedül élő anyjukat, lelkiismeret-furdalásokat leginkább pénzzel igyekeznek megváltani.

A szeretethiányról szól ez a darab, a négy gyerek tehetetlenségét más-más oldalról elemezve, miközben Vári Éva döbbenetesen nagyot játszik. Engem személy szerint Füsti Molnár Éva alkoholista esetlenkedése is megfogott, és Németh Jánost is rég láttam ilyen jónak.

De érdemes mindenkit felsorolni, mert Bánky Gábor, Götz Attila, Tamás Éva is sokat tesz hozzá a maga „felnőtt gyermek” karakteréhez, és a kiegészítő szerepekben Bacskó Tünde, László Csaba, valamint Tatai Gergő ugyancsak nagyon emberivé teszi a látottakat. A Harmadikban A szent család szívszorító önvizsgálatra késztet, miközben nem tudjuk eldönteni, az anyának, vagy valamelyik gyereknek van igaza.