Amikor még munkaversennyel ünnepeltek augusztus 20-án (galéria)

Szent István? Ugyan már! Legfeljebb I. a sorrendben. A kettő ugyan ugyanaz a személy, de értelmezésében ég és föld. A II. világháború befejezése után, a lassan, de biztosan hatalomra kerülő magyarországi kommunisták újraírták a történelmünket. Fondorlatos módon mindent megtettek, az 1947-es alkotmányt állították a középpontba, meg az új kenyér ünnepét is kitalálták, augusztus 20-a kapcsán. Az egyházról ellenben szó sem eshetett a korabeli újságokban. Volt viszont békeharc, munkaverseny, meg boldog élet a gyárakban, a földeken.

Pucz Péter (forrás: Pécsi Újság.hu)

Hét évtizeddel korábban, 1949. augusztus 19-én arról cikkezett a Dunántúli Napló, mennyire elégedettek a dolgozók a két évvel korábban kihirdetett, bevezetett alkotmánnyal. Az – talán helyhiány miatt – kimaradt, hogy az 1936-os szovjet mintát vették alapul, annak majdnem hiteles másolatáról volt szó, természetesen magyaros profillal ellátva. Eközben a pécsi Sopiana Gépgyárban új munkaverseny indult a jeles nap tiszteletére. Miközben a bőrgyárban sztahanovista oklevelet vehettek át „öregboxos” brigád tagjai.

Tíz év elteltével, immár 1961-ben, Budapesten mindenki lázban égett augusztus 20-a előtt. Nagy lelkesedéssel várták a világ első űrhajósának, a szovjet Jurij Gagarinnak érkezését. Később a hős repülő Komlóra is ellátogatott. A siklósiak erről az élményről lemaradtak, ha csak el nem utaztak a bányászvárosba. De ki is szorította az esemény Szent Istvánt a hírfolyamból! Bár, legalább az egerági Gyöngyvirág Termelőszövetkezetben, no meg a mohácsi járásban is befejeződött a cséplés.

Újabb évtized lepergése után, 1971 augusztusában, a nemzeti ünnep időpontjában lelkesen közölte a helyi napilap, miszerint egész Baranyában több mint száz településen rendeztek gyűléseket. A felsorolás nem lehet teljes, ám Pécsett Újmecsekalján Pécs-Vasason, Sombereken, Himesházán, Kővágószőlősön, Hidason, Szigetváron országgyűlési képviselők szónokoltak. Mohácson a Farostlemezgyár, meg az Új Barázda Termelőszövetkezet tagjai üzemi találkozón vettek részt, tizenegyedik alkalommal. Nyilván akadt közöttük István keresztnevű is, de a mellékszálak feledésbe merültek. Délelőtt, még 19-én, a gyáriak 70 fős munkásdelegációja, dr. Fáy Mihály vezetésével látogatást tett a szövetkezetnél, a központban. Ahol a párttitkár köszöntötte őket lelkes szavakkal. Délben a Táncsics utcai klubházat is felavatták.

Az elvtárasak még ’81-ben is másról beszéltek, mint amiről augusztus 20-ának szólni kellett volna. Hiszen az államalapító István királyunk 1083-as szentté avatásáról elfeledkeztek a politikai vezetők. Akadt helyette Lánycsókon pol-beat fellépés, meg a dunafalvi tánccsoport bemutatója. Beremenden új szerelőcsarnokot adtak át, Bólyban, Pécsett megemlékezést tartottak, ismeretlen témakörben. Kékesden szüreti felvonulást rendeztek, tehát működött a figyelem elterelése rendesen. Egészen a rendszerváltásig, amikor ismételten kiderült, Szent István tette le a mai magyar állam alapjait.

Akik otthonosan mozognak Pécs belvárosában, azok emlékezhetnek rá, a mai Szent István tér volt simán István tér, később I. István tér is. A Szent előnév korábban amúgy hozzá volt kapcsolható, de a pártállami diktatúra során az illetéseknek szemet szúrt az ügy. „Szerencsésen”, huszárosan oldották meg a feladatot. Akik ott éltek, arra jártak, legfeljebb csóválták a fejüket, esetleg gúnyosan nevettek a szánalmas csúsztatásokon. Szerencsésebben járt két baranyai település, Szentlőrinc, meg Szentdénes megúszta a hasonló tortúrákat. Vagy ott csökkent az éberség valamiért a vörösök körében.