Szép eredményei ellenére a földön bír maradni a táncművész

Maurer Milán 15 éves korától táncol, és azóta is tudatosan építi karrierjét. A tehetséges komlói fiú fellépett már a New York-i Pfizer Buildingben, tanult Augsburgban, és immáron már hat esztendeje a Frenák Pál társulatának a táncosa.

Móga Richárd

– Gyerekként kevesen felelik azt, hogy táncművészek szeretnének lenni. Mindig is ezzel szeretett volna foglalkozni?

– Kiskoromban fogékony voltam a művészetere. Egy 14 éves srác nyilván nem fogja tudni megmondani, hogy mivel is akar majd foglalkozni egész életében. Magyarországon ez egy abszurd rendszer, hogy ennyi idősen kell meghoznod életed egyik legfontosabb döntését. Gyermekként hegedűn tanultam és énekeltem, azonban a tánc valójában sokkal később talált rám. De nagyon örülök neki, hogy így alakult, mert azóta ez az életem.

– Mitől lett ekkora szerelem a táncművészet?

– A színház egy teljesen más világ. Önmagad lehetsz az előadások során, de mégis teljesen más szerepekbe bújsz. Egy végtelen transzformáció, amely a hétköznapi életeddel igazi szimbiózisban él. Csodálatos érzés, és a mai napig ez inspirál.

– Melyik eddigi sikerére a legbüszkébb?

– A nagynénémék Augsburgban élnek. Beírattak az ottani balettiskolába egy nyári kurzusra. Sok mindent tanulhattam ott, és valójában az egész profi karrierem ott kezdődött. Ez egy nagyon komoly mérföldkő volt az életemben, de minden eredményemre nagyon büszke vagyok. Szép megállók ezek az életben.

– A New York-i kiállítóteremben lévő fellépése mégiscsak egy nem mindennapi dolog.

– A New York-i előadás igazán fontos stációja volt eddigi pályafutásomnak. Frenák Pál Kossuth-díjas koreográfus 20 évvel ezelőtti szólóját adtam elő (MenNonNo című koreográfia), amely azóta is az egyik legkedvesebb szólóm.

– A tánc mellett mi az, ami ki tudja kapcsolni?

– Szabadidőmben szeretek utazgatni, kikapcsolódni, új helyeket felfedezni. Emellett a tanulás egy örök folyamat az életemben. Jelenleg is a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatója vagyok, Bozsik Yvette Kossuth-díjas koreográfus mentorálása alatt.

– Hol szeretne tartani 10 év múlva?

– Nem szeretnék rágörcsölni a dolgokra, minden pillanatot szeretnék megélni. Szeretnék még nagyon sok időt a színpadon tölteni.

Egy egészen nagy dobásra készülnek
A komlói kötődésű fiatal táncos a közeljövőben életében először fog fellépni azon a helyen, ahol valójában felcseperedett. Idén október 13–15. között rendezik meg ugyanis a komlói Classikót, amelyen a szintén komlói származású Fuchs Diána zongoraművésszel lépnek majd színpadra. Az előadásukat egy nagyon drága Bösendorfer zongora fogja segíteni.
Az előadással a legfőbb céljuk az, hogy megismertessék mindenkivel a klasszikus zene és a kortárs tánc szépségeit, s jelezzék: sokszínű a világ, és mindenben megvan a szépség.