Soha nem ütötte bele egyetlen művébe sem a nevét Nagy István

Sokszor csak könnyedén elsétálunk a szebbnél-szebb vasból készített tárgyak mellett, azonban ha megismerünk embereket, akik jobbára az egész életüket arra tették fel, hogy ehhez hasonló műveket hozzanak létre, akkor mi is látjuk a tárgyak mögöttes történetét.

Nagy István eredeti szakmája lakatos, azonban apjához hasonlóan ő is levizsgázott húsiparból 35 éves korában, így a hentes lett a rokonszakmája. Mint megtudtuk, van az a pont hentesként is, mikor már a disznóvágást sem kívánjuk.

A díszműlakatos és a díszműkovács mesterséget 1961-ben kezdte, majd a rendszerváltás időszakában megszerezte a képesítést is.

Begyulladt izmok, fizikális terhelések, és több évtized a tűz mellett, azonban a sok munka és idő mind-mind megmutatkozik. Vannak alkotásai Ausztráliában, Kanadában, Hollandiában, Németországban, és számtalan mennyiségű Magyarországon is.

– Nem tudnék kiemelni egyet sem, hiszen mindegyikben megtaláltam a szépséget

– mesélte Nagy István. – Soha nem ütöttem bele egyetlen munkámba sem a nevemet, ugyanis a mesterem mindig azt mondta, hogy a munkád után minősítenek, nem pedig a monogramod után.

Beszélgetésünk során kiderült, hogy naponta képes 30 rózsaszirmot is elkészíteni. Elsőre nem tűnt olyan soknak, azonban mikor a műhelyben a kezünkbe fogtuk a kalapácsot, akkor sok minden átfogalmazódott.

Élettársával 12 éve találtak egymásra, aki eleinte furcsállta a helyzetet, hiszen nem kevés kosszal, és rendetlenséggel jár mindez, de mostanra már nem is lehetne büszkébb párjára.

Nagy István segítőkészségét mutatja az is, hogy sokáig Bölcskén élt, ahol az áldozatos közösségi munkájáért jutalomban részesült, ráadásul jelenleg is rengeteget segít a szászvári településnek.

A rendszerváltás után egy magániskolán keresztül 36 gyereket oktatott, akikből csak egy szakember lett.

– Ez is jól mutatja a szakemberek hiányát, valamint azt, hogy közel a szakma kihalása – vélekedett a díszműkovács.

Végül egy patkóval távoztunk, amelyet Nagy István készített el, és a javaslatai alapján a patkó most is ott hever a nappalink közepén úgy, hogy benne maradjon a szerencse.

Emblematikus sárkányt ihletett

Egy kovácsoltvas sárkány tartja a nagyközség zászlaját Szászváron, a Szent István Közösségi Ház előtt. A különleges teremtmény Császár Levente Varázspatkó című könyvéből vált ismertté: ő az, aki társaival együtt féltve őrzi a mélyben a feketeszenet. Mindezt Nagy István álmodta tovább, aki közel hat hónap után elkészítette az alkotást. A díszműkovács az elkészült remekművét ingyen ajánlotta fel a nagyközségnek, és továbbra is szívesen tesz felajánlásokat a szászváriak számára.