Előttünk születik a dráma a pécsi színpadon

A közösségi média bűvkörében élő fiatalokat elnézve biztossá vált: a személyes, valós emberi történetek, érzelmek és tapasztalatok tudnak hatni és elgondolkodtatni. 

A II. Lajos monodráma alkotói éleslátóan felfedezték ezt, s olyan darabot állítottak színpadra, mely találóan ötvözi a modern elemeket és a valós történelmi forrásokat, megragadva a bennük rejlő emberi szálat. 

Lajos anyja a szülés után elhunyt, később apja is, így az árván maradt fiú tízévesen lett király. Bizonyos feljegyzések úgy mutatják be, mint akit csak a bálok és vadászatok érdekeltek. Vitatták uralkodói kompetenciáit, abba azonban nem gondoltak bele, hogy egy szülők nélkül, udvaroncok közt felcseperedő, törékeny ifjúról van szó. 

Lajost az előadást találóan felépítő rendező, Komlóczi Zoltán eleinte bohókás, komolytalan fiatalemberként mutatja be. Szobája egy mai legénylakás, kollégiumi szoba hányaveti berendezését idézi. Lajos húsz esztendős. Játszik, kávézik, tréfálkozik, miközben értesül a hírről – a török csapatok Budára tartanak. 

A fiatalra óriási nyomás nehezedik, túlerő ellen kell csapatokat mozgósítani, állást foglalni a nép előtt, a hadak élére állni. Környezete hős elődei érdemeire hivatkozva buzdítja a csatában való személyes részvételre. Lajos vívódik és már az elvárások súlya alatt is roskadozik. Saját bevallása szerint nincs senkije, aki megfelelően felkészítette volna erre. 

Az alkotók érzékenységének és a Lajost alakító Szabó Zsolt árnyalt szerepformálásának köszönhetően a vicceskedő, hanyag ifjú a szemünk láttára lényegül át a túlerővel szemben hadba szálló, a magyar seregeket az utolsó pillanatig vezető, életét áldozó uralkodóvá. A könnyed, humoros előadás szívbe markoló, gyomorszorító történelmi drámává válik. Nem csupán az országé, egy fiatal férfi tragédiája is ez, aki a rá nehezedő elvárásokkal szemben azt érezte, nem elég jó. E fájdalom hidat vet minden kor emberéhez, aki érzett már hasonlót. A néző felismerheti az ifjú tettének hősiességét. 

A darabot rendkívülivé teszi, hogy valós források alapján alkották, ezt a mohácsi csatát kutató dr. Varga Szabolcs történész közreműködése garantálja. A hétköznapi fiú bőrébe bújtatott Lajos eredeti szövegeket is tolmácsol, az árnyalt rendezői és színészi munkának köszönhetően azonban e mondatok sem hatnak idegennek. 

Az előadás képes lehet a történelmet új, személyes módon megközelítő beavató-színházi élménnyé válni, ugyanakkor az idősebb korosztályt is magával ragadhatja drámai erejével, ötletességével és művészi színvonalával.