A gyerekek élvezték a középkori kalandokat - Képgaléria

Öt- és kilencéves fiammal, valamint a család öthónapos németjuhász kölykével - aki a női nemet képviselte csapatunkban – szálltunk be a Pécsváradi Vár által létesített „időgépbe”. A gyerekek nyilván nem először jártak az öreg várban, de mégis azonnal magukkal ragadta őket a középkori korhű jelmezben lévő udvarhölgyek, lovagok és apródok látványa, nem beszélve arról, hogy iszonyúan élvezték, hogy jóuramnak és vitéz uraságnak szólították őket, mint ahogy azt a kosztümös filmekből már jól ismerték.

Az első nagy durranást, amivel szembe találkoztunk, szó szerint kell érteni. Egy alabárdos bemutatóharc után ugyanis, az egyik beöltözött szereplő elsütött egy korabeli elöltöltős, puskaporral megtömött mordályt, ami akkorát szólt, mint egy mozsárágyú. A fiúkat jó előre figyelmeztettem, hogy ez most hangos lesz, mégis összerezzentek az irtózatosan nagy dörrenésre. A kutya az egyetlen, akinek szeme sem rebbent és olyan rezignáltan reagált, mintha egy puskalövés a világ legtermészetesebb dolga lenne. Igaz, Ukrajnából mentettük szegényt, úgyhogy lehet hallott már hasonlót.

A várfal megmászása után a pincében lévő fajátékokat támadtuk meg. A fiúknak nagyon tetszett a várépítőkészlet és a lengőteke is, de legnagyobb meglepetésemre a féméteres bábúkkal felállított sakkasztallal játszottak el hosszan, mintha otthon nem sakkozhatnának eleget. Három parti után megéheztünk és a vár éttermében tottyantunk le. A rendelésnél próbáltam autentikus középkori húsétel felé terelni a választást, ha már időutazunk, ám többségi szavazattal a pizza nyert, ami mindannyiunknak nagyon ízlett, beleértve négylábú kísérőnket is. Időzítésünk ugyan nem volt a legszerencsésebb, hiszen az étkezés alatt épp a korabeli felcserek amputálási módszereiről meg sipolyokról folyt előadás, de ez sem zavarta meg étvágyunkat.

Ebéd után a fiúk előbb íjjászkodtak, aztán a verd el a lovagot programon gyepálták gumikarddal a beöltözött harcosokat, majd végül egymást. Ezenkívül óriási sikere volt még a számtalan korabeli gyermekjátéknak, amelyet korhű ruhákba öltözött, a gyerekekkel irtó jól bánó fiatalok vezettek.

Hazafelé az autóban feltettem a kérdést, hogy kinek mi tetszett a legjobban a várban töltött nap során. Iskolás fiam az íjászatot, a kicsi a lovagok püfölését említette, a kutya pedig élek a gyanúperrel, hogy a baconszeletekkel gazdagon megrakott pizzát emelte volna ki. Számomra az volt a legnagyobb élmény, hogy mindannyian roppant jól szórakoztunk kora reggeltől egészen estig.