A közös színjátszás élménye összekovácsolja a csapatot (GALÉRIA)

Megyénk kiemelkedő színházi hagyományokkal rendelkezik, fontos szerepet játszik a drámapedagógia is számos intézményben. Többek között németül, horvátul, franciául is zajlik színházi nevelés, mely nem véletlenül bír nagy jelentőséggel. A közös színjátszás élménye nemcsak összekovácsolja a csapatot, de az egyének személyiségfejlődésében is hasznos és fontos szereppel bír.

A pécsi teátrum díszes belső terei önmagukban ünnepélyes hangulatot adnak az előadásoknak, de az amatőr társulatok egyszerűbb termei is igen hatásosak lehetnek. A színházi térben egyszerre jelenhet meg az otthonos biztonság és az újdonság, határtalanság érzése.

A színpadon, vagy az annak kinevezett padlókon bármi megtörténhet, a szerepet formálók bárkivé válhatnak a játék idejére, közönségükkel együtt emelkedhetnek ki a hétköznapi életükből és világukból. Ez talán az egyik legnagyszerűbb a színházban, hogy felemel, kiemel és új kontextusba helyez színészt, rendezőt és nézőt egyaránt, mégis önreflexióra sarkall. Tanít és formál, olykor könnyet fakaszt vagy megnevettet, s nem utolsó sorban elgondolkodtat.

A színház, mondják, a pillanat művészete, azonban az itt bemutatott képek visszaidézik az egykori emlékezetes pillanatokat. Találkozhatunk a Kodály-gimnázium színjátszóival, ahol a drámapedagógiai nevelés hagyománya ma is töretlen, bepillanthatunk a pécsváradi színjátszók, a tanárképző főiskolások és a nevelőotthon fiataljainak munkájába is. Láthatjuk, hogy a színházi alkotófolyamat szerves része lehet az oktatási, nevelési intézmények életének is.