Példaadással vezeti diákjait a táncművészet szeretetére Kovács Zsuzsanna

– A Balettintézet után rögtön Pécsre került. Hogyan emlékszik vissza az első évekre a Pécsi Balettnél?

– Eleinte furcsának, ide­gennek tűnt a társulat mozgásvilága, mert az iskolában akkor még csak klasszikus képzés zajlott. Tapasztaltabb kollégáimtól sok segítséget kaptam, így hamarosan megtanultam és megszerettem a táncnak e kifejezésmódját is. Én még dolgoztam Eck Imrével is, aki darabjaiban a kor társadalmi problémáit dolgozta fel, új formanyelv használatával. Sokszor hallottam tőle, a technika csak eszköz arra, amit kifejezünk a nézőnek a mozdulatokkal.

– Neve a színházművészeti lexikonban is megtalálható, lírai alkatú táncosként jellemzik. Mennyire ért ezzel egyet?

– Valóban, de később a különböző karakterű szerepeken keresztül eljutottam az igazi drámai feladatokig. Egyik nagyon kedves feladatom a Rómeó és Júlia főszerepe volt, mely lehetőséget adott komoly színészi alakításra. A második felvonás drámai részeit különösen szerettem.

– Színpadi pályája mellett korán elkezdett tanítani is. Ösztönösen indult ebbe az irányba?

– Mindig éreztem érdeklődést a pedagógia iránt, de akkor vált számomra egyértelművé, hogy tanítani szeretnék, amikor a Művészeti Szakközépiskolában helyettesítettem. Beiratkoztam a Magyar Táncművészeti Főiskola Pedagógusképzőjébe. Ezzel párhuzamosan osztályt is kaptam a Művészetiben. A pedagógia szeretete sosem múlt el, máig tanítok. 

– Emellett balettmester is. Milyen feladatokkal jár ez a munkakör?

– Az iskolai oktatás mellett, táncosi pályám vége felé Herczog István igazgatása alatt dolgoztam balettmesterként és koreográfus asszisztensként is az együttesnél. Szakmai nyugdíjazásom után sokáig csak a tanítással foglalkoztam, 2019-ben A Pécsi Balett vezetősége hívott ismét a társulathoz. A balettmester felelős azért, hogy a táncosok technikai tudása, kondíciója megfelelő legyen a színpadi munkához, emellett próbavezetőként az előadások előtti ismétléseket is vezetem.

– Milyen szempontokat tart fontosnak a táncoktatásban? 

– Az iskolai oktatásban a tánctechnika, az írott és íratlan színpadi szabályok megtanítása mellett az egyik legfontosabb feladat nap mint nap fenntartani a gyerekek motivációját úgy, hogy minden órán képesek legyenek saját komfortzónájukból kilépni a folyamatos fejlődés érdekében. A próbateremben megkövetelem a kemény munkát, de a diákjaim tudják, amint kimegyünk onnan, bármivel fordulhatnak hozzám. 

– Számos szakmai elismeréssel díjazták munkásságát. Mit tart a legnagyobb elismerésnek? 

– Különösen kedves számomra a Merényi Zsuzsa-díj, ő szeretett mesternőm volt. A legnagyobb elismerést volt növendékeim visszajelzései, köszönő szavai jelentik. Büszkeséggel töltenek el a sikereik. Persze, én csak kis részt tettem hozzá, de végig ez tartott a pályán, hogy elindítsam a növendékeket és megszerettessem velük a szakmát – nem is fordult meg a fejemben, hogy mást csináljak. 

Ma is fiatalos lendület jellemzi

Kovács Zsuzsanna Budapesten született, 1974-ben végzett az Állami Balettintézetben. A Pécsi Baletthez került, ahol számos kiemelkedő szerepben mutatkozott be. Kitüntették Közönségdíjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, Arany Katedra Emlékplakettel, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével, Merényi Zsuzsa-díjjal, Táncoktatásért-díjjal. Ma is oktat a Művészeti Gimnáziumban, a Pécsi Balett próbavezetője, balettmestere. Szabadidejében is aktív, szeret túrázni. Először kislányként állt színpadon az Operaházban, a művészet iránti elköteleződés ekkor született meg benne.