Kilencven év fölött is aktív zeneszerző Bánky József

– Döbbenetes számok, rekord­eredmények szinte minden zenei vonalon. Hány éve is tanít? 

– Bár több mint negyedszázada már nyugdíjas vagyok, óraadóként teljes óraszámban még két esztendeje, 90 évesen is tanítottam, de már elfogytak a növendékeim. Összességében több mint 65 évet oktattam, ebből fél évszázadot felső fokon. Zeneművész-hallgatóként 1953-ban adtam az első óráimat Zalaegerszegen, 1958-tól pedig Pécsett folytattam. Ami a koncerteket illeti, 2019-ben búcsúztam el a PTE Művészeti Karán „65 éve a pályán” címmel egy szólóesten, miután 1954-ben kaptam kézhez a zongoraművészi diplomámat. 

– Bírja még erővel?

 – A memóriám a számok, a zeneművek terén igen megbízható. Csak az a baj, hogy pacsirtatípusú ember vagyok, aki reggel korán kel, estére viszont elfárad, márpedig a koncertek leginkább este zajlanak. Bárhol, bármikor vállalnék még hagyományos szólófellépéseket, de nem a szokványos 19 óra utáni időpontokban.

– Nem volt azért az egyetemi hangversenye igazi búcsú. Jól tudom, hogy év elején játszott a Művészetek és Irodalom Házában? 

– Igen, a Liszt Ferenc Társaság baranyai tagozata – az országos szervezetnek egyébként társelnöke vagyok –, meghív minden évben egy fellépésre. Itt valójában nem mindig azt játszom, amit én szeretnék, mert a társaságnak az a kérése, hogy olyasmit adjak elő, amihez tudok színes történetet is a mű születéséről, a zeneszerzői háttérről. Itt jegyzem meg, abban országszerte egyedülálló voltam, hogy elsőként egészítettem ki a koncertjeimet ismeretterjesztő, színes kiselőadással az elhangzó művekről. 

– Foglalkozik még zeneszerzéssel is? 

– Ha megszáll az ihlet, akkor komponálok. Született már több mint háromszáz kisebb-nagyobb zongoradarabom, és nemrégiben készültem el egy nagyszabású Carmen-fantáziával. Ezt pedig még szeretném bemutatni egy 17-18 órakor kezdődő élő koncerten. Ám a saját szerzeményemről nem szeretek mesélni, ehhez tehát vegyes hangversenyt kell összeállítani, ahol mást is kell játszani, amiről lehet beszélni.

– Hogy telik egy napja? 

– Feleségemmel nap mint nap leosztjuk, hogy ki mit csinál a lakásban, ki megy vásárolni, ügyintézni, és a súlyosabb dolgok beszerzésében a fiaink is besegítenek. Majd 9 óra körül minden nap leülök a zongorához, és délelőtt gyakorolgatok. Az ebéd utáni sziesztát követően pedig újra a zongoránál vagyok. Ugyanakkor a komponálás nálam lelki kényszer. Amikor kikívánkozik belőlem egy mű, akkor megszállottan csak azzal foglalkozom, olyankor se éjjelem, se nappalom, amíg be nem fejezem. 

– Hány éve házasok? 

– Augusztusban ünnepeljük a 65. házassági évfordulónkat nagy családi ünneppel, közel húsz meghívottal. Szóval túl vagyunk már a gyémántlakodalmon, ha jól tudom, ezt az évfordulót vaslakodalomnak hívják. A pandémia miatt jó néhány családi jubileum elmaradt az elmúlt két esztendőben, most majd mindent bepótolunk. 

– Zongoraművészként, zenetanárként és zeneszerzőként mire a legbüszkébb az életéből? 

– Voltak nálam sokkal tehetségesebb előadók, hiszen nincs például abszolút hallásom, de amit elértem, azt az erős akaratomnak, a szívós, kitartó munkának köszönhetem. Másrészt a tanári pályán sok olyan tudást és tapasztalatot szereztem, amivel nálam kiválóbb művészek sem rendelkeznek. 

Több mint háromszáz zongorarabot ír

A város díszpolgára 2016 óta 

Bánky József 1930-ban született Diósgyőrött. Miskolcon érettségizett, 1954-ben diplomázott a Zeneakadémián zongora szakon. Több mint hatvan évet tanított Pécsett, ebből 1966-tól a befejezésig, 2019-ig mindent felsőfokon. 1995 óta nyugdíjasként tevékenykedik a zenei életben. 1973-tól a Filharmónia szólistájaként számos műnek volt az első pécsi bemutatója. Feleségével, Líviával 65 éve házasok, három fiuk született, Tibor 64, Ottó 57, Géza 52 esztendős, és hat unokájuk van. Bánky József 2016-ban megkapta a város díszpolgára kitüntetést.