Addig fújja, ameddig csak bírja

2022.07.03. 07:01

Határtalanul tárogatózik Borsós István a legkisebb falvakban is

Amikor a rendszerváltás után Borsós Istvánt megismertem, az Ipartestület titkáraként hívta fel a figyelmem a kézműves társadalom érdekes, kiemelkedő egyéniségeire. Mellesleg kiválóan klarinétozott és szaxofonozott akkoriban a Szekszárd Big Bandben. Napjainkban pedig nyugdíjasként mint tárogatós járja az országot.

Mészáros B. Endre

– A kézműves múltadat jól ismerem, a zenészét már kevésbé.

– Kicsi gyerekként kezdtem el klarinétozni, aztán gimnazistaként kamaráztam, majd a műegyetem szimfonikus zenekarában játszottam. Aztán egyik alapítója lettem a Szekszárd Big Bandnek és amíg az együttes az eredeti felállásban létezett, altszaxofonoztam, Pécsről is visszajártam a próbákra, fellépésekre. Később pedig három mérnök kollégámmal létrehoztuk a Dipling Bandet, melyben a Hauni Hungária egykori igazgatója, Dieter Eppler is gitározott. 

– Hogy lett ebből tárogató?

– Mindig szerettem volna kipróbálni, aztán meglepett vele a családom az ötvenéves születésnapomra. Eleinte csak szórakozásból fújtam, de megtaláltam hozzá a közönségemet is: kis egyesületek meghívására játszottam mindenfelé és falusi rendezvényeken népszerűsítettem a hangszert és muzsikáját.

– Azért azt áruljuk el, ma már nem csupán egyetlen tárogatóról van szó.

– Igen, ezt követően gyűjteni kezdtem a népi fúvós hangszereket, a százévesnél is idősebb furulyákat, tárogatókat, klarinétokat. Van már belőlük pár tucat. 

– Igaz, hogy a tárogatósoknak külön országos egyesülete is van?

– A több mint száztagú Rákóczi Tárogató Egyesületnek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vaján van a központja, s minden esztendőben szerveznek egy országos találkozót. Az idei a múlt hétvégén volt Szerencsen, ahol időnként ötvenen álltunk színpadra és játszottunk a borsi Rákóczi-várkastély udvarán is.

– Meddig lehet visszavezetni a tárogatót a magyar népzenében?

– Azt mondják, hogy a „török sípos” változatokkal adtak jelt a tűztoronyból már a XVI. században, de esküvőkön és temetéseken is megszólaltatták ezeket a hangszereket. A kurucok pedig már a ma ismert nagyhangú dupla nádsípos változatokat használták. 

– Milyen gyakran kérik a tárogatós játékra?

– Havonta legalább egyszer-kétszer. De most Szerencs előtt egy héttel éppen Erdélyben, Csíkszentmártonban voltam tárogatótalálkozón, ahová Korondtól Csíkszentkirályig jöttek a hangszeresek, Magyarországot pedig tízen képviseltük és elsősorban népszerű magyar történelmi emlékhelyeken léptünk fel. Három hete pedig a Szépkorúak Régiós Találkozóján játszottam Pécsett. Szóval igyekszünk bepótolni a Covid miatt elmaradt fellépéseket. Ami meg a korábbi felkéréseket illeti, éveken keresztül a Csorba Győző Megyei Könyvtár programja keretében jártam tárogatóval a térségben a kis falvakat, és ott voltam mindig virágvasárnap a zengővárkonyi Míves Tojás Múzeumban zenélni.

– Csak a hangszereket gyűjtöd?

– És a tárogatóval kapcsolatos kottákat is, valamint készítek kottafüzeteket. Az elmúlt időszakban két CD-hez állítottunk össze kottaanyagot és tavaly Trianon kapcsán is megjelent egy kiadványunk.

– Mire készülsz most?

– A Baranya Bokréta Népdalkör dalcsokrainak a kottakönyvét rakom össze, két éve az Énekvarázs Dalkörnek született hasonló kottafüzete. Valamint a jövő héten egy országos konferencia keretében magyar tanárokat tanítanak népdalokra az ANK-ban, erre az alkalomra is készülök baranyai dallamokkal.

– Meddig lehet ezt csinálni? 

– Amíg csak bírom. Az mindenesetre jó jel, hogy a tárogatós találkozókon mindig van néhány nyolcvan év fölötti zenész. A szaxofonomat viszont már igen ritkán veszem elő, csak ha a régi jazzbandáink jubilálnak és összeállunk még egy-egy alkalomra. Apropó jazz, Scott Robinson Grammy-díjas amerikai jazzszaxofonos is megtanult tárogatózni, és gyakran használja a népi hangszert a jazzkoncertjein. 

Túl az iparos esztendőkön

Borsós István 1953-ban született Dunasszentgyörgyön. Szekszárdon járta ki az általánost, a Garay János Gimnáziumban érettségizett, Budapesten a Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. A malomiparban kezdte a munkát, majd a pécsi városháza ipari osztályára került. A KIOSZ-nál folytatta 1986-tól, majd a jogutód Ipartestületnél és 1995-ben a Kézműves kamara vezetője lett.

Ezután dolgozott a Hauni Hungáriánál és a Magyar Iparszövetség Oktatási Központjában volt a felnőttképzés vezetője. Nyugdíjasként is tanít és vizsgáztat hatósági (KAV) tanfolyamokon. Felesége, dr. Kisbalázs Éva jogászként gyermekvédelemmel foglalkozott, lányuk Zsófia (32) a Zöld-Híd Alapítvány szakmai vezetője. 


 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában