Tám László nyolcvan fölött sem pihen: újabb nagy kálváriába kezdett

– Hogy értékeli a díjat?

– Úgy gondolom, bármelyik jó fotós kollégám megérdemelné, hiszen mi az emberek és az épített értékek szépségeire, sajátosságaira igyekszünk rátalálni.  Másrészt nekem mindig nagyon fontos volt közösségben élni, alkotni és szinte minden munkám a városhoz, Baranyához köt. Mindemellett egyáltalán nem számítottam erre a kitüntetésre.

– Van kiemelten a várost népszerűsítő fotós előadása? 

– Tavasszal mutattam be a Pécsről pécsieknek című önálló estem, melyet az motivált, hogy megfigyeltem, Pécs lakói mennyire nem ismerik saját városukat. Én pedig évtizedek óta ott vagyok minden nagyobb eseményen, szóval volt miből meríteni a világörökség átadásától az Europa Cantat találkozókig. Tudni kell ugyanakkor, hogy rengeteg különlegesség érhető el Pécsett, például itt van az egyetlen olyan  magyarság emlékhely, ahol az aradi vértanúkat külön szobrok örökítik meg. Sorozatokat készítettem a kultúrfővárosi szerepünkről is mindig mindent oly módon láttatva, hogy országszerte, sőt, nemzetközileg is felfigyeljenek városunkra. Mert bárhová hívnak, mindig szerepel az előadásomban Pécsről néhány képkocka.

– Nem tervez hatvan év nagy pécsi eseményeiből összeállítást?

– Ez kitűnő ötlet, de van előtte még néhány megvalósítandó feladatom. Például keresek egy olyan fotóst, aki mostanában fényképezte az összerombolt szíriai palmirai emlékeket, mert korábban még szépsége teljében készítettem ott képeket. Nemrég jelent meg A város címerei címmel munkám, továbbá a régió barokk templomaiból  is összeállítás, most pedig a Dél-Dunántúl félszáz kálváriáját fényképezem, jövő nyárra szeretném digitálisan megjelentetni.        

– Mi motiválja még? 

– Amíg csak tudok, sokat szeretnék a városért, az itt élő közösségért tenni. Én már nem pénzben és díjakban, hanem tettekben gondolkodom. A könyveimből, díjaimból egyébként most készül állandó tárlat szülőfalumban, a szlovákiai Egyházasfán, amit augusztus 19-én nyitnak meg. Összességében az vezérelt mindig, ha megérem a 65 évet, legyen hová visszanéznem. Ma is ez a legfontosabb, éppen csak a 65-ből 82 év lett.  

Nemzetközi szinten is sikeres

Tám László a felvidéki Egyházfán született 1940-ben. Újpetrén járt általánosba, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, elvégezte biológia-testnevelés szakon a Pécsi Pedagógiai Főiskolát. 44 évig tanított, döntően az 500-as számú Szakképző Iskolában.  1963 óta foglalkozik fényképezéssel, munkáival számos magyar és külföldi tárlaton szerepelt. Elnyerte 2003-ban a Csokonai Vitéz Mihály alkotói díjat, 2010-ben Aranykazetta életműdíjat vehetett át, 2014-ben Baranya megye Príma-díjával tüntették ki. Három diaporáma nemzetközi trófeája van és 11 könyve jelent meg.