A jazz és a rock világsztárjai érkeznek

– Kik jönnek még az említett sztárokon túl? 

– Például Ravi Shankar unokája, a szitárművész Deobrat Mishra vagy az olasz jazzharmonikás Fausto Beccalossi, no meg az alapcsapat három gitárossal, három basszistával, három billentyűssel. Míg magyar erősítésként közreműködik Szakcsi Lakatos Béla és Takáts Tamás is. 

– Utazzunk vissza kicsit az időben. Amikor 1975-ben, 22 évesen disszidált a Syrius, a Rákfogó jazzrockos világából, hogy tudott azonosulni egy olyan diszkópop bandával, mint a Dschinghis Khan? 

– A válasz egyszerű, soha nem azonosultam. A Mandoki Soulmates pedig már az eredeti vonalon haladt tovább három évtizeden át. Amikor Jack Bruce basszusgitárosunkat (Cream) elveszítettük, Quincy Jones barátom felhívott, és beajánlotta Richard Bonát. Ő kameruni politikai menekültként egy párizsi konyhában dolgozott, és onnan tört ki, így lett világsztár. Nekem sem adtak semmit ingyen, nem vártak tárt karokkal. Nem beszéltem németül, angolul is alig, de meg kellett találnom az utamat. Nem szerettem, amit játszottunk, de segített a talpra állásban. Az első Dschinghis Kahn-albumon a fotóm alatt az szerepel, hogy intellektuális jazz-zenész és költő. 

– A zenei stúdiója kapcsolta össze olyan világsztárokkal, mint például Ian Anderson a Jethto Tullból vagy Bill Evans a Miles Davis Bandből? 

– Ők azt mondják, hogy a kompozícióim meg a szövegeim. 

– Nem egyszerű ezt a társaságot összehozni! 

– Azért rendszeresen turnézunk, és megszületett 13 lemezünk. Az alapfelállás nemigen változik, a három gitárosunk Al di Meola, Mike Stern és Steve Lukather. Sajnos mindhárom basszistánk (Greg Lake, Victor Bailey, Jack Bruce) tragikusan elhunyt, így került be Richard Bona és a tehetséges fiatalok. Változatlanul ugyanazok a Grammy-díjas billentyűseink, és idén ugyan nem lesz velünk Ian Anderson, de csak azért, mert a Covid miatt elmaradt koncertjeit kell pótolnia. 

– Hogy áll össze a koncert? 

– A zenék kivétel nélkül saját szerzeményeim. A legutóbbi lemezünk az eddigi legsikeresebb: a Hungarian Pictures/Utopia For Realist (Magyar képek/A realisták utópiája) magyar népdalokra, Bartók-gyűjtésekre építkezik, és már korábban megalkottuk John Lorddal (Deep Purple), Greg Lake-kel (Emerson Lake and Palmer), valamint Jack Bruce-szal, csak sokáig nem kaptuk meg a jogokat a Bartók családtól. Ez lesz a koncert magja. 

– Van még olyan zenész, akit szívesen látna a zenekarában? 

– Ha van, akkor felhívom telefonon, és jön. 

– Hogy képzelte el az életét, amikor disszidált? 

– Az volt a vízióm, hogy az angol progresszív rockot összegyúrom az amerikai jazzrockkal. És úgy gondolom, a Mandoki Soulmatesszel ez sikerült, mert itt együtt vannak a társadalmi-politikai kérdéseket feszegető angol progresszív rockos intellektuális szövegek, és az amerikai jazzrockra jellemző virtuóz hangszeres szólók. Én pedig Dusán, Bródy, Horváth Attila, Demjén Ferenc szövegein nőttem fel, s talán ebből a világból is sikerült valamit hozzátenni. 

– Készül már a 14. Soulmateslemez? 

– Igen, már azt is tudjuk, hogy szeptemberben jelenik meg.