A Kispál on Orfű látványosan feltámasztotta a legendás zenekart

Azt a hangulatot vártam, amit az elgondolkodtató szövegű rock hazai megjelenése hozott, melynek ott voltam a kezdetén 1986-ban a Mecsek-oldal Panoráma borozójának pincéjében, ahol elsöprő erővel dübörgött a Húsvágó, Hídverő. De csalatkoztam, igaz, kifejezetten jó értelemben, mind a közönségben, mind Kispiékben. 

Amúgy igen jól indult az akusztikusra hangolt első nap, bár az egykor ugyancsak kispálos Lecsóról és Müller Péter Sziámiról is lecsúsztam, de az Aranyakkord nagyszínpadi fellépésén örömmel láttam, hogy Kis Tibi visszatért önkéntes száműzetéséből – igaz, ezt már a Fishingen is megtette. A Csaknekedkislány döcögősen induló duóján pedig helyretették a korosztályomat is. Mert a tömeg közepén egyszer csak egy húsz körüli csaj ugrott a nyakamba, kikacsintva a barátjára, hogy: papa, te is itt vagy! Megtépázott hiúságomat csak így tudtam némiképp kompenzálni válaszomban: csak neked kislány!

Mindemellett be kell látnom, hogy az ötvenesek, hatvanasok már nemigen járnak koncertekre, rockfesztiválokra, mert itt negyven alatti volt szinte mindenki. Viszont Kispiékre így is megtelt az „aréna”, mintegy nyolcezer ember várta a Kispi-Lovasi akusztikus duót. Aztán valami egészen mást és sokkal többet kapott. Mert a páros kiegészült dobossal, szaxofonossal, Németh Juci is beszállt énekelni, szóval olykor többen voltak színpadon, mint a Kispál és a Borz teljes csapata. 

És a zene, a dizájn kifogástalan volt. A színpadkép a Ki Mit tud?-ok időszakát hozta vissza, mégis rendkívül elegánsan, de azért kellően poénosan, fekete-fehérben, ahol Lovasi inverzeként öltözött be Kispi. És ragyogó volt a hangminőség, ilyen tisztán a szövegeiket még soha nem hallottam, de a hangszerelések is rengeteg újdonságot hoztak, új dob- és gitárszólókkal, lenyűgöző szaxofonos betétekkel, szinte már jazzbe illő futamokkal. A tömeg pedig nem egyszerűen tombolt, őrjöngve énekelte végig a másfél órát. Mert a többség kívülről fújta az összes számot. 

A helyzet pikantériája az volt, hogy ez egy elegáns fehéringes koncert volt, stúdió minőségben, megspékelve a legendás dalokat újdonságokkal, mégis visszajött a Kispál-fíling. 

Ha meg elegancia, érdemes pár szót ejteni az orfűi Panoráma Campingról is. Mert amit eddig kritizált a Fishing kapcsán a közönség, abból  napjainkra mindent kicseréltek, felújítottak, rendbe tettek. A nagyszínpad előtti tér teljes mértékben biztonságos, lépcsős padka van körbe-körbe, de kiépített feljárók találhatók mindenfelé a domboldalban, sőt eltüntek a Toy fülkék is. A kisszínpadok pedig mintha alternatív színdarabok játszóhelyei lennének, tökéletesen megtervezett látványos dizájnnal. És tetszett a rend az egyenforma étel- és italárus sorokon. Az egyenletesen magas árak már kevésbé, mert egy hamburges, fröccsös, kávézós este nem állt meg 10 ezer forint/fő alatt. 

Összességében jól látszott, hogy a Kispál on Orfű egy olyan új fesztivál, mely a Kispál és a Borz fanoknak szól, de érdekes módon egyre kevesebb a pécsi, baranyai. Igazolta ezt, hogy hajnalban hazafelé a Mecseken az autómat nem követte kocsisor, legfeljebb néhány „zsákmányállat” főként róka lesett az útszéléről.