Sokszínű művészeti tevékenységet végez Pécs új díszpolgára

– Pécs díszpolgárának választották. Meglepte a kitüntetés? 
– Természetesen meglepett, de álmodtam róla, hogy egyszer én is lehetek díszpolgár, hiszen ez egy csodálatos dolog. 

– Hogyan indult a pályája a városban? 
– Az Állami Balettintézet zárt közegéből Pécsen fantasztikus közösségbe kerültünk a színházban. Eck Imre itt hozta létre az első modern balett-társulatot, amely nem az orosz balett hagyományt folytatta, hanem a kor aktuális társadalmi, magánéleti problémáit dolgozta fel. Ez egyedülálló volt nem csak hazánkban, hanem a környező országokban is. Hamar megszerettem a pécsieket, rengeteg barátra tettem szert. Annak idején minden este az akkor még működő Nádor kávéházban ültünk, ahol Eck Imre asztalánál kortárs zeneszerzők, képzőművészek, irodalmárok, költők is megfordultak. Tizennyolc évesen rengeteget tanultunk ezekből a beszélgetésekből, mondhatni, ez volt a mi egyetemünk. 

– Bárhol helytállt volna, mégis kitartott Pécs mellett. 
– Lett volna lehetőségem elmenni máshova, de itt minden jó volt! Ha az ember egyszer valamibe beleszeret, nem kalandorkodik. Folyton új feladatok találtak meg, készítettem tankönyvet, állítottam össze tananyagot, rendeztem, jelmeztervezésbe és egyetemi oktatásba is bekapcsolódtam. Amint befejeztem az aktív színpadi táncot, az oktatásra összpontosítottam. Rengeteg növendék került ki a kezeim közül. Nagyon szerettem tanítani, a tehetséggondozás, a diákok segítése, útjaik egyengetése óriási élményt jelentett számomra. 

– A színházi évadnyitón úgy fogalmazott a Pécsi Balett új premierje kapcsán, hogy Zorba az életigenlés mestere. Ez talán Önről is elmondható… Mi a titok? 
– A legfontosabb talán az, hogy el kell fogadni a kavicsokat, a köves utat, hiszen amikor köves úton járunk, akkor tudunk eredményt elérni. Nem baj, ha történnek velünk rossz dolgok, azok is tanítanak. Aztán tudni kell ezeket elpakolni egy bőröndbe és azt mondani, igen, ezeket végigjártuk, de most örüljünk, hogy itt vagyunk! Én maximalista típus vagyok, sosem tudok megelégedni magammal, ez a szakmánkban amúgy is jellemző. De tanulni kell azt is, hogyan legyünk boldogok a nehézségek után is, hiszen megérdemeljük. Bizonyos dolgokat el kell tudni engedni, még ha nehéz is. Zorba történetében sok tragédia zajlik, végül a címszereplő mégis kiáll, s azt mondja „táncoljuk, fogjuk meg egymás kezét!” Az előadás azért is hordoz aktuális üzenetet, mert rossz időket élünk, s kellenek kapaszkodók. Úgy gondolom, a színház feladata az is, hogy biztassa az embereket. 

– A Vasarely-etűdök előadásban beszélt a művészet, a tánc szerepéről. 
– Saját gondolataimat tolmácsoltam ekkor – az ilyesmit nem lehet egyszerűen megragadni, ezért úgy fogalmaztam, „a szívünk dobog, a ritmus bennünk van, a testünk beszél”. A szívünk valóban egy alapvető ritmust ad az életünknek. A tánc ősi művészeti ág, amely nem irtható ki, nem szüntethető meg. Fontos a színpadon is megtalálni azt a közlésmódot, amely megérinti a közönséget. Ezért is lényeges, hogy az előadásoknak legyen üzenete, története – ez a Pécsi Balett esetében mindig is meghatározó szempontot jelentett. 

Eseménydúsan telnek napjai a művésznőnek

Uhrik Teodóra Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar táncművész, érdemes művész, balettpedagógus, egyetemi tanár, a Pécsi Nemzeti Színház és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, immár Pécs díszpolgára. A Pécsi Balett ügyvezetőjeként átfogó munkát végez, szakmai és adminisztratív területen egyaránt, biztosítva az együttes működési feltételeit, végigkísérve a próbafolyamatot az előadás létrejöttéig. Színészi szerepekben is jeleskedik, novemberben a Királyrák krumplifészekben című fergeteges komédiában láthatjuk Vári Évával. Több filmben is játszott, pár éve az olasz Vogue magazinban szerepeltek a róla készült fényképek. Tavaly a strasbourgi palota báltermében divatbemutatón is részt vett, hirdetve, a divat minden korosztályhoz szól.